Stranica 119 [119]
Máma már nem hasad tovább?
(ferencpápista terápia-javallat a hasadásainkra)
Kamarás István OJD
»Békeharc”, , békepap", , széncsata", , mindennapok forradalma", , békemenet", ,,re¬
zsiharc", , békemenet", , szabadságharc", , erődemonstráció", , védőbástya": meghök¬
kentő folytonosságot érezhetünk hat évtized lózungjaiban. Rövid epizódoktól (1956,
1989) eltekintve napjainkig jelenvaló a társadalmi egyensúlytalanság és békétlenség, a
társadalmi hasadás: nemzetesek és liberálisok, kereszténydemokraták és demokrata
keresztények, migránsbarátok és honvédők, dózsások és fradisták, gój-motorosok és
biciklisták, zöldek és kopaszok, popperek és rockerek, Zeffirelli és Antonioni kedvelő,
bólogató és protestáló protestánsok, ferencpápisták és igazi katolikusok. A nemzeti
hasadás rendszerében az ellenzékem az ellenségem, de legalább is a rendszerem ren¬
detlensége.
Ellenzék-testvér
1980-ban egy féllegális katolikus bázisközösségben tartott előadásomat követő asztal
körüli szentmise könyörgésében egy főiskolás lány így fohászkodott: , Hálát adunk
Néked, Istenünk, hogy elküldted közénk szociológus testvérünket, aki hozzásegített
minket ahhoz, hogy pontosabb képet alkothassunk egyházunkról, jobban kisztirhesstik
belőle azt, ami emberi, hogy többé ne istenitstik.” Akkor persze el nem tudtam képzel¬
ni, hogy tíz évvel később, a rendszerváltás első évében már Adj, Uram, nektink ellenzé¬
ket! címmel fogok vitacikket írni, melyben az ima így szólt: , Adj nekünk, Uram, el¬
lenzéket; testvéreket, akik megajándékoznak minket hibáinkkal!". Országot járó reli¬
giográfusként olyasmiket tapasztaltam, hogy egy MDF-jelvényes , jámbor" hölgy mise
(és áldozás) után rátámadt egy SZDSZ-jelvényes fiatalemberre, aki már tíz éve minist¬
rált ott, fél éve SZDSZ-jelvénnyel a mellén, immár fiatal családapaként is, mert az
utánpótlás akadozott, hisz az emdéefes hölgy kamaszfiai sem akaróztak szolgálni.
Egyik neves, katolikusnak mondott (de legalább is templomba járó és KDNP-jelvényt
viselő) politikusunk egy nagygyűlésen , megkérdőjelezte? a fideszes és eszdéeszes
jelvénnyel misére járók hitét és jogosultságát. Az akkori katolikus berkekben is a libe¬
rálisok voltak a főördögök, akik , minden értéket relativizálnak", , ellenzik az iskolai
hitoktatást, megengedik az abortuszt", és a , szabadosság, egyenlőség, testiség"-et hir¬
detik. Arról, persze, nem tudtak (amiről religiográfusként személyesen értesültem),
hogy egyik legpatinásabb katolikus gimnázium először szavazó végzőseinek legna¬
119