Stranica 109 [109]
Ennek következtében a civil szervezetek fejlődése is új szakaszba ért 2010-től Ma¬
gyarorszagon. Ágh Attila szavait idézve megállapíthatjuk, hogy a ,,2010-es kormány¬
váltást követően a nagy formális intézmények elfoglalása után a fideszes kormányzás
egyre inkább a civil társadalom elfoglalása, a civil szervezetek és az állampolgári ak¬
tivitás gyarmatosítása felé fordult. A civil társadalom elleni szisztematikus, rendszer¬
szerű támadás és az ál-civil társadalom rendszerének kiépítése különösen az utóbbi
években, a 2014-es választások után erősödött fel, hiszen az egyéb területek meghódí¬
tása lényegében befejeződött." Az ál-civil szervezetek legjellemzőbb példája a 2009¬
ben, a leendő kormány nyílt támogatására létrejött Civil Összefogás Fórum (COF),
amely a választási győzelmet követően stratégiai megállapodást is kötött a kormán-¬
nyal."
A közösségek szerepét és a társadalmi részvétel fontosságát mindenki elismeri, a kitar¬
tó kormányzati erőfeszítések miatt a , civil" jelző mostanra mégis negatív hangzásúvá
vált." Ott tartunk jelenleg, hogy a közpénzek felhasználásával kapcsolatban már nem
csak azért kell biztosítaniuk a maximális átláthatóságot és elszámoltathatóságot a civil
szervezeteknek, mert ez jogos elvárás a hivatalos szervek és a társadalom egésze részé¬
ről, hanem mert a kormányzati támadásokkal szembeni védekezéshez is elengedhetet¬
lenné vált.?
1.3. A tiltakozások természete
A közpolitikai döntések meghozatalában való részvétel egyre veszélyesebb terep Ma¬
gyarországon a civil szervezetek számára. A döntés-előkészítés átláthatatlansága, a
döntéshozatali eljárásokban való részvétel hiányosságai, valamint a meghozott dönté¬
sek felülvizsgálatának korlátozott lehetőségei miatt egyre gyakrabban tapasztalhatjuk,
hogy nem marad más eszköz az állampolgárok és szervezeteik kezében, mint hogy
felemeljék a hangjukat a , hivatalos"? döntésekkel szemben, a nyilvánosság elé tárva a
sérelmeiket. Az ilyen, tiltakozás jellegű akciók általában valaminek a megakadályozá¬
sára irányulnak, negatívan befolyásolva mások (az állami szervek, a helyi önkormány¬
zat, a beruházó, a potenciális alvállalkozók stb.) sajátos, egyéni érdekeit.
A kialakuló feszültségek feloldása, a közös megoldások megtalálása kellő nyitottságot
és kompromisszumkészséget, az egymás eltérő érdekeinek tiszteletben tartásán alapuló
partnerséget feltételezne a szemben álló felek között. A partnerség tehát az én felfogá¬
somban nem pusztán együttműködést jelent, hanem annak egy magasabb minőségét,
amelynek során a résztvevők a konstruktivitásra törekednek, és kellő figyelmet fordi¬
tanak a többiek szempontjainak megértésére. Ennek hiányában a tapasztalat azt mutat¬
ja, hogy a tiltakozás rengeteg időt, energiát és pénzt fog felemészteni (minél bonyolul¬
tabb ügyről van szó, annál többet), ami a résztvevők életében súlyos problémákhoz
vezethet a (par)kapcsolatok, a családi élet, a szakmai munka és/vagy a pénzügyi stabi¬
litás terén. Arányát tekintve pedig sajnos elenyésző azoknak a tiltakozó akcióknak a
száma, amelyek teljes sikerrel zárulnak a civilekre, valamint az általuk képviselt érde¬
kekre nézve. "
109