mértékben megváltozott mind a gazdasági-társadalmi, mind a politikai-szabalyozasi
és intézményi környezet, és ezek a folyamatok egymást erősítve a civil szektor — gya¬
korlatilag a mai napig tartó — látványos mélyrepülését eredményezték. Mindezek
eredményeként a civil szervezetek többsége számára egyre nagyobb problémát jelent a
puszta fennmaradás, így nem meglepő, hogy sokan döntenek a tevékenységük befeje¬
zése mellett." Ilyen körülmények között egyre nagyobb a csábítás, hogy egy adott szer¬
vezet a működéshez szükséges anyagi feltételek — akár átmeneti jellegű — biztosítása
esetén támogatást fogadjon el más, sajátos (gazdasági, politikai stb.) érdekeket képvi¬
selő szervezetektől, ami óhatatlanul a függetlenség csorbulásához, megkérdőjelezésé¬
hez vezethet, holott ez a szektor egyik legfontosabb értéke, a hitelesség garanciája.
Ennek kivédésére sajnos nagyon kevés eszköz áll rendelkezésre, hiszen az állampolgá¬
rok adójának 190-ából származó felajánlások, az adományok, a tagdíjak és egyéb önál¬
ló bevételek csak a szervezetek töredékének biztosítják a stabilabb működést, miköz¬
ben a működtetés költségei folyamatosan nőnek, részben a bonyolult szabályozásból
fakadó kötelezettségek teljesíthetetlensége miatt. Az adózási és könyvelési szabályok
nem tesznek különbséget a civil és más szervezetek között, a támogatási rendszerek
pedig nem biztosítanak előnyt a pályázatok során még az igazoltan , közhasznú" szer¬
vezeteknek sem."
Nem meglepő, hogy bár a civil társadalom hagyományosan alulról (, bottom-up") szer¬
veződik, a gyakorlatban a legkisebb településeken elvétve akadnak csak valódi (füg¬
getlen) civil szervezetek, de még nagyobb településeken is alapvetően az önkormány¬
zatok nyitottságától és a támogatási lehetőségeitől függ a településen működő szerve¬
zetek tevékenysége. Erős hálózatok hiányában a civil szektor erejét alapvetően az or¬
szágos hatókörű, jellemzően budapesti székhellyel működő szervezetek (és az általuk
működtetett szövetségek) adják, amelyek egyre nehezebben találnak együttműködő
partnereket a programjaikhoz a fővároson kívül.
1.2. Közügyek, politika, pártpolitika
A hazai civil szervezetek számára kezdettől fogva megoldhatatlan problémát jelent a
, politizálástól? való idegenkedés. A közfelfogás ugyanis soha nem tett éles különbsé¬
get a pártpolitika és a közügyek intézése (mint , politika") között, aminek eredménye¬
ként a közügyekkel foglalkozókra könnyen rá lehetett sütni a , politizálás" bélyegét.
Mindeközben a pártpolitika és a kormányzati propaganda mára olyan mértékben át¬
szőtte a mindennapjainkat, amire évekkel ezelőtt gondolni sem mertünk volna. Bár a
kormányzatnak deklarált szándéka, hogy megerősítse a , középosztályt" Magyarorszá¬
gon — amelynek meggyőződésem szerint elvileg kulcsszerepe lenne egy erős civil tár¬
sadalom kialakításában —, de a megvalósítás eszközei nem segítik a társadalmi különb¬
ségek csökkentését, egyre szélesebb társadalmi rétegek (mély)szegénységbe csúszását,
a klientúra kiépítése pedig tovább fokozza az egyre inkább eldurvuló és megmereve¬
dett, , hideg polgárháborús? állapotba süllyedt hazai közéletet."