Oldal 99 [99]
OCR
Alternatíva természetesen létezik. Visszatérve a gondolatmenet kiindulópontjához, Habermas a libertinus és a protekcionista válaszokkal szemben egy közbülső lehetőséget is felvázol. A nemzetállami szuverenitás gyakorlásának egyes területeit elkerülhetetlenül transznacionális szervezetek, így elsősorban az Európai Unió veszi át. Evvel párhuzamosan a nemzeti identitás kereteit is egy átfogóbb rendszer, az , alkotmányos patriotizmus” váltja fel, amelyet az emberi jogok, a politikai részvétel, valamint a szociális állam által megteremtett biztonság és szolidaritás alapoz meg." A nemzetek feletti szint erősödésével a helyi közösségek — önkormányzatok, civil szervezetek, térségi szerveződések — megerősödésének is együtt kell járnia, hiszen a patriotizmus új formáját csak ezen a szinten, a polgárok közvetlen részvételével lehet legitim módon kialakitani." Polgári korszakában maga a Fidesz is ezt a gondolatot képviselte. Legalábbis erre a modellre emlékeztet Schöpflin György írása a modern nemzet természetéről. Meglátása szerint az identitásteremtő folyamatok közt egyre nagyobb szerepet játszanak a nemzetközi együttműködések, hagyományosan nagy jelentőségű az állam és az etnicitás identitásalkotó funkciója, de ezek mellett nem hanyagolható el a civil társadalom sem."§ Az alsó szint jelentőségét emeli ki Martonyi János írása a , közösségek Európájának" víziójáról. Eszerint az egységesülő Európa arculatának kialakításában az egymás mellé rendelt helyi, regionális, nemzeti, vallási és sok egyéb kisebb-nagyobb közösség állandó diskurzusa játszik majd főszerepet." A gondolat nem új, a klasszikus — vagy ha úgy tetszik, régi vágású — kereszténydemokracia is alapelvnek tekinti a szubszidiaritast. ,,/A/mit az egyes egyének saját erejükből és képességeik révén meg tudnak valósítani, azt hataskortikbol kivenni és a közösségre bízni tilos; éppen így mindazt, amit egy kisebb és alacsonyabb szinten szerveződött közösség képes végrehajtani és ellátni, azt egy nagyobb és magasabb szinten szerveződött társulásra áthárítani jogszerűtlenség és egyúttal súlyos bűn, a társadalom helyes rendjének felforgatása" — írta XI. Pius pápa 1931-ben. Evvel egybehangzóan a diszkurzív nemzetfogalom követelménye, hogy a különböző helyi és szakmai közösségek maguk alakíthassanak ki identitas-mintazatokat, maguk határozhassák meg a saját életük szempontjából fontos súlypontokat, nem ellentétben persze a magasabb szint, a nemzeti közösség által kimunkált prioritásokkal. A hatékony működés feltétele az állam, a civil szervezetek és az állampolgárok közötti viszony mikro-mechanizmusainak elsajátítása, a rendszer nüanszainak ismerete, mindehhez pedig nélkülözhetetlen a tudatos állampolgári nevelés. "! A , szabadság kis köreivel" szemben az államnak korlátozott szerep jut az uralkodó és alternatív nemzetképek kimunkálásában. Nem tartalmilag, csak formailag határozhatja meg a nemzetfogalmakat: egy bizonyos álláspont, egy hivatalos ideológia propagálása helyett pusztán a diszkurzivitás keretrendszerére kell felügyelnie. A polgári nyilvánosság tereinek elsődleges szerepe mellett a diszkurzív nemzetfogalom másik alapvető sajátossága a mozaikszerűség. Az előregyártott kánonokkal szemben az identitáselemek tág készletét érdemes kialakítani, amelyből egyének és közös99
