Oldal 98 [98]
OCR
gondot nem az intézményrendszer átalakítása jelenti — ez akár gazdagíthatná is a szakmai és kulturális közéletet —, hanem az alig leplezett ideológiai kontroll megteremtése. Hasonló visszásságok tapasztalhatóak a nemzetépítés több más területén is. A Nemzeti Együttműködés Rendszere nemhogy nem volt képes a rendszerváltoztatás után tovább mélyülő egyenlőtlenségek mérséklésére, de az alapjaiban elhibázott, botrányoktól terhelt cigánypolitika és a többször is ötletszerű irányváltásokat végrehajtó oktatásügy csak mélyítette az etnikai, földrajzi és szociális szakadékokat. A trendváltás várat magára a kivándorlás"! és a népességfogyás kérdésében, de kezelhetetlennek bizonyult az anómiás állapot több más tünete, így a társadalmi kohézió gyengesége és a közintézmények iránti alacsony bizalom is.? A NER alapvető hibája mindezek alapján, hogy a kívánatosnak tartott identitaselemek túlhangsúlyozása mellett elhanyagolja a tényleges társadalmi kohézió kialakítását. A polgári társadalom kontrollja, a közéleti viták mellőzése," az oktrojált és szakmaiatlan emlékezetpolitika, és a monopolizált kulturális intézményrendszer egy olyan etatista, egynemű nemzetkép kiépülését segíti, ami ugyan hatékonyan leplezi a nemzetfejlődés torzulásait, de orvosolni nem képes azokat." Tény, hogy a legtöbb patológiás jelenség gyökerei 1990-ig, 1945-ig vagy még korábbra nyúlnak vissza. A NER egyértelmű felelősségét abban látom, hogy nem élt a 2010-ben megadatott történelmi lehetőségével. A kormányzatnak uralkodó helyzetében — pozíciója veszélyeztetése nélkül — lehetősége lett volna lefolytatni a hosszú ideje elmaradt társadalmi, szakmai és politikai vitákat, alkalma lett volna gesztusokat gyakorolni, lépéseket tenni egy egészségesebb nemzeti közösség kialakulása felé, ám ennek épp az ellenkezőjét tette. 98
