Ratio educationis — refresh
A ráció edukálása, a gondolkodás, a képzés, radikális frissítésre szorul. A megújítás a
nyelvújításhoz fogható nagyságrendű innovációt kíván. Érdemes ehhez egy Kazinczy
koránál közelebbi nemzeti edukációs programot is tekintetbe venni: a német reeducati¬
ot. Reeducatioban a szövetséges hatalmak részesítették a nemzetiszocialista német
népességet a II. világháborút követően. Rászorult; a program a képzés körénél jóval
szélesebbre terjedt ki, így a közintézményekre és a közszolgálati médiumokra is (a
magántulajdonú médiumokra is persze, mivel a köz tereiben működnek); a tartalmakra,
az intézményekre, a jogrendre... A német példa annál is inkább tekintetbe veendő, mi¬
vel Magyarországon a nemzeti és a szocialista minőség és mentalitás különböző kom¬
binációkban virulens.
A reeducatio szükségességét a legélesebben a közkeletű magyar történelemfelfogás
mutatja. Nem is csak tudományos tarthatatlansága vagy az identitaskonstrukcidkban
betöltött szerepe miatt, hanem mert a napi hatalmi játszmák és a politikai manipulációk
egyik legfőbb érve és hivatkozási területe. Mária országának turulban született társa¬
dalmában, ahol mindig mindent mások követtek el, az indulatkeltésre és a tömegek
megvezetésére a történelmi utalások különösen alkalmasak. Az önismerethiányban
szenvedő, csekély önreflexióval és kétes történelemképpel rendelkező, heves és üres
felindulások irodalmi hagyományain edzett népességet könnyű táncba vinni.
A romantikus irodalmi képzeletnek ugyan meghatározó szerepe volt a magyar múlt
megkonstruálásában, de a múlt konstruálása jóval korábban kezdődött, s ebben az egy¬
haz(ak)nak volt kiemelkedő szerepük. A kereszténység ún. felvételéről, I. István
, szent" voltáról szóló elbeszélések elejétől fogva meghamisították azt a tényt, hogy a
kereszténység , felvétele" valójában egy kisebb tömegmészárlás keretében történt. A
következményeket Márai Sándor pontosan diagnosztizalta.'°
Az egyházak ugyan , történetiek", de jelen vannak és nemcsak vallási téren vagy törté¬
neti tekintetben hatnak. Ennek ellenére jelentőségüket többnyire alulértékelik; még
Heinrich Popitz, a nagy formátumú hatalomteoretikus sem tartja fontosnak." Pedig
szerepük korántsem pusztán történeti, amint azt a magyar példa is mutatja: a NER
előmozdításában és elmélyítésében az ún. történelmi egyházaknak múlhatatlan érdemei
vannak. Élén a nevére folyvást rácáfoló katolikus egyházzal, amelyről maga a Nemzet
Miniszterelnöke jelentette ki, hogy , nem lehetett volna létrehozni a polgári szövetséget
— amely a jobboldali hatalomtechnikai építkezés kiindulópontja volt — a katolikus egy¬
ház nélkül."
A ráció edukálásának szándéka nem számottevő, mint ahogy a reeducatio iránti igény
sem igazán érzékelhető: a közgondolkodás, az üzleti és kormányzati médiumok által
karban tartott és fejlesztett korlátoltság, a történelmileg kondicionált tehetetlenségi
nyomatékkal együtt tartósulni látszik. A kultúrák világversenyében nem az egy főre