Stranica 82 [82]
a birtokokat. Jutalmaznia kellett ugyanis a hadi vállalkozásban részt vett nyugatiakat,
de ezt csak a felszabadított birtokaikra visszatelepülni vágyó magyar nemesség kárára
tehette. Ehhez járult még hozzá az erőszakos katolicizálás (például a magyar jezsuiták
bábáskodása mellett megteremtett román görög katolikus egyház Erdélyben), valamint
az ország demográfiai és etnokulturális térképét átrajzoló telepítéspolitika, amelyek —
némi leegyszerűsítéssel — elvezettek az 1703-as, Rákóczi Ferenc (1676—1735) vezette
szabadságharchoz, aminek volt egyfajta polgárháborús dimenziója is. A kuruc-labanc
szembenállás mélyen beivódott a köztudatba.
A szabadságharc ugyan elbukott, ellenben a magyar nemesség elérte háborús célját:
privilégiumainak megőrzése fejében hajlandó volt integrálódni a Habsburg Birodalom¬
ba. Mivel a magyar nemes mondhatni korlátlan úr lehetett a saját portáján belül, ezért
még a Habsburg-uralkodóházat is hajlandó volt megsegíteni, történetesen az osztrák
örökösödési háborúban (1740-1748), Mária Terézia uralkodása alatt (1717/1740¬
1780).
A történelem fintora, hogy a 18. században, miközben Magyarországon csodálatos
kastélyok épültek, addig a nép — a jövendőbeli , nemzet" — nyomorgott, és a jobbágyok
terheit enyhíteni kívánó modernizációs törekvéseket az abszolutista Habsburg-ház,
történetesen II. Jozsef (1780-1790) testesítette meg. Mivel ezek a törekvések centrali¬
zációval (a birodalmi közigazgatás erősítésével) és németesítéssel (germanizációval)
társultak, óhatatlanul kiváltották a magát a nemzettel azonosító (Natio Hungarica) ma¬
gyar nemesség ellenállását. Bizonyos fokig dacból, az addig többnyire latinul és néme¬
tül beszélő nemesség elkezdte a nép nyelvét, a magyart, beszélni. A nyelvnek a feleme¬
lése azonban semmilyen formában nem jelentette a nyelvet addig beszélő nép feleme¬
lésének a szándékát.
A Habsburg-uralkodóházzal szembeni nemesi nyelvi szembehelyezkedésnek az ered¬
ményeképpen a területi nemzetfogalom (hungarus az, aki Magyarország területén él és
rendi kiváltságokkal rendelkezik) lassan-lassan átváltott nyelvi/kulturális nemzetfoga¬
lomba, miközben megőrizte rendi, feudális jellegét. A magyarul beszélő egyszerű nép
továbbra sem tartozott bele a , nemzet"-be (natio), ellenben a rendi nemzet tagjaitól a
magyar nemesség most már elvárta az asszimilációt, vagyis a magyar nyelv elsajátítá¬
sát!
S miközben Nyugaton — a napóleoni háborúknak is köszönhetően — elindult a modern
polgári nemzetfejlődés és bürokratikus államépítés, amelynek egyik fontos velejárója a
rendi kiváltságok leépítése, a feudális viszonyok felszámolása, és a társadalmi mobili¬
tás, a felemelkedés lehetőségének biztosítása volt, addig Magyarországon az egyre
jobban elszegényedő kis- és középnemesség (a , pipás" nemesek) kihagyhatatlan eg¬
zisztenciális lehetőségként tekintett a kiépülőben levő állami adminisztráció , megszál¬
lására". Ennek következtében mondhatni lehetetlenné vált a társadalmi mobilitás, mi¬
közben a közhivatalnokká váló nemesség — amely nem polgári, hanem feudális jellegű
adminisztrációt teremtett meg — teljes mértékben átengedte az ipart, a kereskedelmet és
a szellemi foglalkozásokat a polgárosodó és társadalmilag mobilis németségnek és
82