Oldal 69 [69]
OCR
hogy többet lásson, köteles kis falujával is törődni. (...) A gazdálkodni, kereskedni, ipart űzni és igazgatni képes nemesi maradék. (...) Voltak itt olyan nemesek is, akik legtöbbször saját osztályukkal is szembekerültek, mert emberségesen éltek és szolgáltak, akik nem váltak jellemtelenné: jó táblabírák, jó alispanok, szociális érzékű papok, falvaik, városaik haladásán munkálkodó mérnökök. Ez a nemesi származású javaréteg volt az, amely nemegyszer fellépett Szálasival szemben is, és sok tagja internálótáborba került. Személyes emlékemből mondom ezeket, hiszen jól emlékszem azokra a napokra, amikor a gettó bekerítésének szabotálása miatt Somogy megye alispánját internálták, a főszolgabírót leváltották." Ez a réteg ezer rokoni és baráti szállal kötődött a keresztény nemzeti osztályhoz, másfelől életvitelét, aspirációit tekintve nehezen volt megkülönböztethető a nem-nemesi ,lateiner” értelmiségtől (melyet olyan alakok alkottak mint Tömörkény István, Móra Ferenc és Tóth Árpád). Végül, mivel , népbarátsági" beállítottságuk miatt számos tagjuk a népi írók és értelmiségiek táborában talált meleg akolra (pl. Keresztury Dezső), Erdei a magyar társadalomról megrajzolt strukturális tablóján nem jelenhettek meg külön címszó alatt. Ám ha alaposabban elolvassuk írását, akkor rájuk is megtaláljuk az utalásokat." Erdei azonban az úri középosztály tárgyalásánál is észleli a belső differenciálódást annak ellenére, hogy ezen osztály értelmisége egészében véve kötve maradt az úri középosztályi lét társadalmi kereteihez, ,, szándékkal és erkölcsi törekvésekkel nem törhette át léte szilárdan épült társadalmi korlátait, igaz, hogy a szándék és az erkölcsi törekvés csak kevesekben buzgott sorai között"." Miként a reformkori liberális köznemesség nem akarta kiirtani apái nemzedékét, ugyanígy a nemzeti urbánusok sem akartak forradalmat, csak reformot. Azt is meg kell azonban említeni, hogy közülük a leghaladóbbak kapcsolatot találtak a polgári radikálisokkal: az idősebb Bibó István például barátságot ápolt Róheim Gézával és Somló Bódoggal." Még azt is mondhatnánk egy szokatlan kifejezéssel, hogy szakértői reformot akartak.*' Erre a , javarétegre", ahogyan Keresztury nevezi, 1945-ben a kommunisták is felfigyeltek, s — most mindegy, hogy joggal vagy jog nélkül — Szekfű Gyula körül látták mint sajátos értelmiségi réteget csoportosulni. Révai József kijelentette, hogy a népi demokráciának , az értelmiség mindkét szárnyára szüksége van, arra is, amelyik Szekfű Gyulát s amelyik Németh Lászlót követi". De Darvas József és Erdei Ferenc már nem hagyott kétséget afelől, hogy a munkás-paraszt-értelmiség szövetségben inkább a népi értelmiségre számítanak még akkor is, ha némileg megfertőződött az antiszemitizmustól, s pillanatnyilag, mint Erdei írja, , riadtan és útat vesztve áll változás után". A kommunisták tehát nem óhajtottak koalícióra lépni ezzel a javaréteggel, noha Erdei is elismeri: , Az úri középosztály jobb, fejlődőképes elemei, az a rész, amely polgárosodni tudott valamelyest és polgári elemekkel talált kapcsolatot. Kétségtelen, hogy ez a réteg az értelmiségi középosztálynak legműveltebb és legsúlyosabb része". Mégis, ismételjük, Erdei hangsúlyozza, hogy a népi értelmiségnek vannak előzményei ahhoz, hogy , a munkas— paraszt-értelmiségi szövetség őszinte és megbízható tagja legyen ".? Másfelől viszont maga Szekfű is kijelentette, hogy először is neki nem volt iskolája, másodszor pedig 69
