Oldal 69 [69]
hogy többet lásson, köteles kis falujával is törődni. (...) A gazdálkodni, kereskedni,
ipart űzni és igazgatni képes nemesi maradék. (...) Voltak itt olyan nemesek is, akik
legtöbbször saját osztályukkal is szembekerültek, mert emberségesen éltek és szolgál¬
tak, akik nem váltak jellemtelenné: jó táblabírák, jó alispanok, szociális érzékű papok,
falvaik, városaik haladásán munkálkodó mérnökök. Ez a nemesi származású javaréteg
volt az, amely nemegyszer fellépett Szálasival szemben is, és sok tagja internálótábor¬
ba került. Személyes emlékemből mondom ezeket, hiszen jól emlékszem azokra a na¬
pokra, amikor a gettó bekerítésének szabotálása miatt Somogy megye alispánját inter¬
nálták, a főszolgabírót leváltották."
Ez a réteg ezer rokoni és baráti szállal kötődött a keresztény nemzeti osztályhoz, más¬
felől életvitelét, aspirációit tekintve nehezen volt megkülönböztethető a nem-nemesi
,lateiner” értelmiségtől (melyet olyan alakok alkottak mint Tömörkény István, Móra
Ferenc és Tóth Árpád). Végül, mivel , népbarátsági" beállítottságuk miatt számos tag¬
juk a népi írók és értelmiségiek táborában talált meleg akolra (pl. Keresztury Dezső),
Erdei a magyar társadalomról megrajzolt strukturális tablóján nem jelenhettek meg
külön címszó alatt. Ám ha alaposabban elolvassuk írását, akkor rájuk is megtaláljuk az
utalásokat." Erdei azonban az úri középosztály tárgyalásánál is észleli a belső diffe¬
renciálódást annak ellenére, hogy ezen osztály értelmisége egészében véve kötve ma¬
radt az úri középosztályi lét társadalmi kereteihez, ,, szándékkal és erkölcsi törekvések¬
kel nem törhette át léte szilárdan épült társadalmi korlátait, igaz, hogy a szándék és az
erkölcsi törekvés csak kevesekben buzgott sorai között"." Miként a reformkori liberális
köznemesség nem akarta kiirtani apái nemzedékét, ugyanígy a nemzeti urbánusok sem
akartak forradalmat, csak reformot. Azt is meg kell azonban említeni, hogy közülük a
leghaladóbbak kapcsolatot találtak a polgári radikálisokkal: az idősebb Bibó István
például barátságot ápolt Róheim Gézával és Somló Bódoggal." Még azt is mondhat¬
nánk egy szokatlan kifejezéssel, hogy szakértői reformot akartak.*' Erre a , javaréteg¬
re", ahogyan Keresztury nevezi, 1945-ben a kommunisták is felfigyeltek, s — most
mindegy, hogy joggal vagy jog nélkül — Szekfű Gyula körül látták mint sajátos értel¬
miségi réteget csoportosulni. Révai József kijelentette, hogy a népi demokráciának , az
értelmiség mindkét szárnyára szüksége van, arra is, amelyik Szekfű Gyulát s amelyik
Németh Lászlót követi". De Darvas József és Erdei Ferenc már nem hagyott kétséget
afelől, hogy a munkás-paraszt-értelmiség szövetségben inkább a népi értelmiségre
számítanak még akkor is, ha némileg megfertőződött az antiszemitizmustól, s pillanat¬
nyilag, mint Erdei írja, , riadtan és útat vesztve áll változás után". A kommunisták
tehát nem óhajtottak koalícióra lépni ezzel a javaréteggel, noha Erdei is elismeri: , Az
úri középosztály jobb, fejlődőképes elemei, az a rész, amely polgárosodni tudott vala¬
melyest és polgári elemekkel talált kapcsolatot. Kétségtelen, hogy ez a réteg az értel¬
miségi középosztálynak legműveltebb és legsúlyosabb része". Mégis, ismételjük, Erdei
hangsúlyozza, hogy a népi értelmiségnek vannak előzményei ahhoz, hogy , a munkas—
paraszt-értelmiségi szövetség őszinte és megbízható tagja legyen ".? Másfelől viszont
maga Szekfű is kijelentette, hogy először is neki nem volt iskolája, másodszor pedig
69