Stranica 68 [68]
OCR
lemet s a közép- és kelet-európai népek közeledésének szolgálatát. Bartókot tekintették eszményképnek, de példaképeik közé tartozott Szekfű és Babits Mihály is. Ezzel már említettünk is két nevet, akik kívül álltak a szekértáborokon. Az Apollo később szerzői gárdájához sorolhatta Bóka Lászlót, Halász Gábort, Kardos Tibort, Ortutay Gyulát, Sőtér Istvánt, Mátrai Lászlót, de Szerb Antalt és Cs. Szabó Lászlót is — szedvén ilyeténképpen , áldozatait" mind a népi, mind az urbánus táborból. Schöpflin Gyula (Nagypal István írói álnéven a Gondolat című, Nagy Lajos által alapitott, később kommunistává lett folyóiratban) arra igyekezett rámutatni, hogy a népi gondolatnak szocialista jellege van, s Németh László ,,mindség-szocializmus” ötletét , a magyar nép testére szabott intellektuel szocializmusnak"? nevezte." Hasonló módon próbált közvetítetni Kardos László és Komlós Aladár, Amerikából pedig maga a nagy polgári radikális alapító atya, Jászi Oszkár kelt a népiek védelmére." A kibékülési kísérletek azonban szerintünk régebbre nyúlnak vissza, illetve már korábban volt egy köztes réteg a két tábor között. Az első reformértelmiség magától kibékült akkor, amikor mind együtt voltak az első minisztériumban 1848-ban. Aztán persze a nyár végén és koraősszel meghasonlottak megint. De 1867 után, mint Halász Gábor észrevette, a korábbi parlamenti debatterek a minisztériumokba mentek át, és kidolgozták az új Magyarország gazdasági és jogi rendjét. Őket nevezte el , magyar viktoriánusoknak". A kiegyezés után a polgári Magyarországot kiépítő, hivatali szobákban kodifikáló, a törvényhozást gyökeresen az új idők szelleméhez igazító generáció (amelyhez olyanok tartoztak, mint Kautz Gyula, Keleti Károly, Grünwald Béla és Beöthy Leó) képviselte ezt a csoportot." Ezen a példán felbátorodva kezdtük átgondolni ennek a rétegnek a kilétét, és így alakitottuk ki a , nemzeti urbánus" réteg fogalmát." Erről a rétegről nincsenek komoly társadalomtörténeti kutatások. De a költő és kritikus Rónai György, aki irodalmi tárgyú esszéiben a társadalmi rétegződés és az irodalom összefüggései iránt is finom érzékenységet árult el, jegyzi meg Keresztury Dezső Dunántúli hexameterek című verseskötetéről írván a hatvanas években, hogy Kreszturynak e versei felidéznek , valami reformkort a mában, egy onnét fakadó, onnét örökölt és nemzedékek során tovább örökített hagyományt. (...) Mert e hegyek lankáin, eldugott udvarházakban ilyesmi is volt: honfierény és emberség, legalább őrzése egy jobb, igényesebb, európaibb magyarság hagyományainak", amivel egybefonódott egy vidéki-varosi lateiner polgárság, ,,amelyből egy Babits, egy Kosztolányi jött, s nem úgy, hogy sajátos lelkületéből" sokat, nagyon sokat magával ne hozott volna." De tegyük fel csak a kérdéseket: honnan származott Ady Endre? Honnan származott Babits Mihály? Honnan származott Bartók Béla, Kosztolányi Dezső, Horváth Barna, Bibó István és Magyary Zoltán? A válasz minden esetben ez: a magyar közép- és kisnemesi rétegből. S ha már Keresztury említtetett, érdemes őt magát is idézni, aki azt mondja, hogy a szóban forgó típus , a nemességet nem tekintette kiváltságnak, hanem egyfajta elkötelezettségnek. Az az ember, akinek Isten tehetséget adott rá, hogy kiművelhesse magát, 68
