Stranica 68 [68]
lemet s a közép- és kelet-európai népek közeledésének szolgálatát. Bartókot tekintették
eszményképnek, de példaképeik közé tartozott Szekfű és Babits Mihály is. Ezzel már
említettünk is két nevet, akik kívül álltak a szekértáborokon. Az Apollo később szerzői
gárdájához sorolhatta Bóka Lászlót, Halász Gábort, Kardos Tibort, Ortutay Gyulát,
Sőtér Istvánt, Mátrai Lászlót, de Szerb Antalt és Cs. Szabó Lászlót is — szedvén ilye¬
ténképpen , áldozatait" mind a népi, mind az urbánus táborból.
Schöpflin Gyula (Nagypal István írói álnéven a Gondolat című, Nagy Lajos által alapi¬
tott, később kommunistává lett folyóiratban) arra igyekezett rámutatni, hogy a népi
gondolatnak szocialista jellege van, s Németh László ,,mindség-szocializmus” ötletét
, a magyar nép testére szabott intellektuel szocializmusnak"? nevezte." Hasonló módon
próbált közvetítetni Kardos László és Komlós Aladár, Amerikából pedig maga a nagy
polgári radikális alapító atya, Jászi Oszkár kelt a népiek védelmére."
A kibékülési kísérletek azonban szerintünk régebbre nyúlnak vissza, illetve már koráb¬
ban volt egy köztes réteg a két tábor között. Az első reformértelmiség magától kibékült
akkor, amikor mind együtt voltak az első minisztériumban 1848-ban. Aztán persze a
nyár végén és koraősszel meghasonlottak megint. De 1867 után, mint Halász Gábor
észrevette, a korábbi parlamenti debatterek a minisztériumokba mentek át, és kidolgoz¬
ták az új Magyarország gazdasági és jogi rendjét. Őket nevezte el , magyar viktoriánu¬
soknak". A kiegyezés után a polgári Magyarországot kiépítő, hivatali szobákban kodi¬
fikáló, a törvényhozást gyökeresen az új idők szelleméhez igazító generáció (amelyhez
olyanok tartoztak, mint Kautz Gyula, Keleti Károly, Grünwald Béla és Beöthy Leó)
képviselte ezt a csoportot."
Ezen a példán felbátorodva kezdtük átgondolni ennek a rétegnek a kilétét, és így alaki¬
tottuk ki a , nemzeti urbánus" réteg fogalmát." Erről a rétegről nincsenek komoly tár¬
sadalomtörténeti kutatások. De a költő és kritikus Rónai György, aki irodalmi tárgyú
esszéiben a társadalmi rétegződés és az irodalom összefüggései iránt is finom érzé¬
kenységet árult el, jegyzi meg Keresztury Dezső Dunántúli hexameterek című verses¬
kötetéről írván a hatvanas években, hogy Kreszturynak e versei felidéznek , valami
reformkort a mában, egy onnét fakadó, onnét örökölt és nemzedékek során tovább örö¬
kített hagyományt. (...) Mert e hegyek lankáin, eldugott udvarházakban ilyesmi is volt:
honfierény és emberség, legalább őrzése egy jobb, igényesebb, európaibb magyarság
hagyományainak", amivel egybefonódott egy vidéki-varosi lateiner polgárság, ,,amely¬
ből egy Babits, egy Kosztolányi jött, s nem úgy, hogy sajátos lelkületéből" sokat, na¬
gyon sokat magával ne hozott volna."
De tegyük fel csak a kérdéseket: honnan származott Ady Endre? Honnan származott
Babits Mihály? Honnan származott Bartók Béla, Kosztolányi Dezső, Horváth Barna,
Bibó István és Magyary Zoltán? A válasz minden esetben ez: a magyar közép- és kis¬
nemesi rétegből.
S ha már Keresztury említtetett, érdemes őt magát is idézni, aki azt mondja, hogy a
szóban forgó típus , a nemességet nem tekintette kiváltságnak, hanem egyfajta elkötele¬
zettségnek. Az az ember, akinek Isten tehetséget adott rá, hogy kiművelhesse magát,
68