Oldal 60 [60]
ség gondolata — helytelen értelmezésének talaján felépült államokat, hogy annak ered¬
ménye egész civilizációnk és vallási alapjának kétségbe vonása.
Eötvös társadalomelméletével itt nem kell tovább foglalkoznunk ahhoz, hogy belássuk:
ez az elmélet tényleg olyan, mint a weberi értelemben"? vett , világon belüli aszkézis",
vagyis az Isten akaratának megfelelő, világon belüli aktivitást teoretizálja. Eötvös ál¬
lamelmélete inkorporálja az erkölcsöt mint az állam alapját, s azt a valláshoz köti. Teo¬
lógiai és dogmatikai kérdésekbe nem bocsátkozik, de államelmélete a keresztény vallá¬
son és keresztény polgáriasodás bázisán nyugszik.
Az intellektuális vallásosság másik magyar alakja Széchenyi. Ő azt az utat testesíti
meg, melyet Weber etikai forradalomként ír le. Olyan törekvés ez, amely a világ meg¬
váltását nem politikai, hanem etikai forradalom útján kívánja elérni. Köztudomású,
hogy Széchenyi ifjúkorában az előkelő járadékosok internacionális hedonista életvite¬
lét folytatta, s csak körülbelül huszonnyolc éves korában tért meg." Ezt követően va¬
lami csodálatos egységet volt képes létrehozni a két, egyébként belső lényegük szerint
divergáló forradalmiság, a társadalmi és a morális forradalom között. Nála a vallásos¬
ság egyértelműen azonos az isteni küldetéssel, mely egyaránt irányul önmaga morális
tökéletesítésére, és a magyarság erkölcsi-politikai felemelésére. A nemzeti bűnök osto¬
rozása valóságos felhívás közgyónásra, permanens ,,confiteor manifestum", de egyben
az erős fogadalomra is, hogy megjavulunk. Ez teljesen katolikus vonás. Ő egy nemzeti
főpap szerepét veszi magára, bűnbánatra szólít s rögtön arra, hogy a gyakorlatba ültes¬
sük át gyónásunk erős elhatározását arra, hogy többé nem vétkezünk. A vétkek nála a
nemzeti hibák: szalmatűz-lelkület, gyűlölködés, lelki restség stb. Ezért — és ez egye¬
dülálló — nála a bűnbánat uno actu pozitív alkotómunkát jelent: , akármily alacsonysor¬
sú legyen is valaki, mindenkinek tehetségében áll, — s ez mily kellemesen hevítő önér¬
zet! — nemzete erejét nagyobbítani. De ezt mindenki csak a maga természetétől kijelölt
álláshelyének tökéletes betöltése által teljesítheti." , Csak az boldog, aki "teremt" s
ennélfogva csak az, aki Istennek napszámosa"." A teremtés pedig mindenkinek adva
van. Oly , teremtő elragadtatást", mint Pheidias vagy Newton érzett, midőn alkotott,
, többé-kevésbbé minden alkotó, cselekvő ember érez, habár csak egy fát ültetett is a
nagy egésznek dicsőbb kifejtésére". Minden munkát így in maiorem Dei gloriam kell
végezni. Mert a munka aktív bűnbánat.
Az is igen érdekes nála, hogy a kiművelt emberfőkről szóló tézisét hogyan is fogja fel.
Először is ez nem azonos az elméleti tudással: a ,, közértelmesség a sokaságot a metafi¬
zika, a teória és a képzelet veszélyes hínáraiból a fizika, a praxis és a valóság józan
határaiba vezeti".? A fizika ugyanis megérteti az emberrel, hogy az emberi társada¬
lomban nincs tökéletes egyenlőség, a praxis megmutatja, hogy nincs Utópia és El¬
dorado, a valóság pedig fényt derít arra, hogy az emberi fejlődés minden fokán elérhe¬
tő a megelégedettség. Egyszóval a közértelmesség a nem-privát okosság, amelyről egy
helyen elmondja, hogy e szónak nincs párja az angol, az olasz, a francia stb. nyelvben
és elmagyarázza egy egyszerű parasztember példáján, hogy az okosság nem azonos a
sokat tudással." Az okosság, a nyilvános vagy közértelmesség ugyanakkor erkölcsi
60