Oldal 59 [59]
nak. Mióta a modernizáció bárhol a világban napirendre kerül, mindenütt ugyanezt a
hasadást találjuk.
Az első reformkori értelmiség ethosza
A magyar reformkori értelmiség gazdasági-szociális státuszát tekintve járadékos volt,
de életének értelmét, hivatását egy sajátos küldetésben látta, melynek célja az ország
politikai, gazdasági és kulturális felemelkedésének a szolgálata volt. Ez a sajátos
ethosz különbözteti meg a magyar (és egyébként az orosz, a kelet-európai, sőt a perifé¬
riákon élő) értelmiségit a nyugat-európai intellektueltől (aki primer irányultságában
, csupán" szakértelmiségi).!? Ezek az értelmiségiek valóban Isten eszközei akartak len¬
ni a világban, mégpedig politikusként, sőt a politikát magát is jobbára úgy fogták fel,
mint Petőfi a maga hivatását, amikor így fogalmazott A XIX. század költőiben: , Ujabb
időkben isten ilyen / Lángoszlopoknak rendelé / A költőket, hogy ők vezessék / A népet
a Kánaán felé." A Kánaán ekkor egyértelműen a Nyugatot jelentette a számukra. Eöt¬
vös a Szalay Lászlóról tartott emlékbeszédében kristálytiszta világossággal fogalmazta
meg egy egész nemzedék eszményét, mely azt — az 1830-as országgyűlés után és
Széchenyi hatására — eltöltötte: ,, Kiemelni hazánkat a tespedésből, melybe az süllyedett
— odaállítani azt Európa legelső népeinek sorába: ez, mit előbb ábrándnak gondolánk,
most lehetőnek látszott, s ifjúi szíveink feldobogtak a gondolatra, hogy mi is kinyújthat¬
juk kezeinket a valódi dicsőség után." Eötvös számos megnyilatkozásából kiderül,
hogy ő és elvbarátai a maguk politikai tevékenységét egyértelműen szolgálatnak tekin¬
tették, mégpedig annyiban vallásos irányultsággal, hogy meg voltak győződve arról,
hogy nekik a Gondviselés akaratát kell kifürkészniük, hogy eszközeként az Ő akaratát
teljesítsék. Kétségtelenül nem voltak teológusok vagy teista filozófusok, nem töreked¬
tek önálló vallásfilozófia kialakítására, de társadalomelméletik vallásos alapon nyu¬
godott. Eötvös szerint minden állam valamely vallási képzet alapján épült fel: , Követ¬
kezőleg az államra is mindig veszélyes, ami a nép hitfogalmait megingatja, s egy ál¬
lamszerkezeti forma sem felelhet meg a sztikségeknek, ha az állam nélkülözi azon er¬
kölcsi biztosítékot, melyet csupán a vallástól kölcsönözhet"?! Posztulátumként dekla¬
rálja azt is, hogy , egész polgáriasodásunk keresztényi."? És éppen mivel történetszo¬
ciológiai szabályszerűségként tartja, hogy , a vallás fogalmainak változását sziikség¬
képp mindig az összes társadalmi rend változása, s ezt az állam átalakulása követi:
éppen úgy az állam teljes átalakítása a társadalmi rend és vallásos fogalmak teljes
átalakulását vonja maga után. S amint minden civilizáció bizonyosan vallási fogalmak
alapjára van építve: lehetetlen ezeket megváltoztatni, anélkül, hogy velök együtt a civi¬
lizáció is el ne enyésszék, amely e vallási fogalmakon nevelkedett"? Aggódik a jövő
miatt, mivelhogy a kereszténység az egész európai civilizáción rajta hagyta pecsétjét,
kivéve az államot. A kereszténység , országa nem e világból való", ezért az állam a
polgárosodás alapjául szolgáló vallásos elvektől függetlenül fejlődött. A 19. század
uralkodó eszméi pedig Eötvös meglátása szerint akarva, nem akarva olyan államberen¬
dezkedés felé sodorják az ezen eszmék — így a szabadság, az egyenlőség és a nemzeti¬
59