Stranica 56 [56]
Mármost a népi-urbánus vitát sokan és sokszor úgy egyszertsitették le, hogy az a zsi¬
dó és a magyar származású értelmiségiek között feszülő ellentét volt. De ennek az ér¬
telmezésnek hiányos volta rögtön feltűnik, ha észrevesszük, hogy a népi oldal folyóira¬
tának, a Válasznak egyik főszerkesztője, és a népi írók forradalmi szociográfiáinak
kiadására Magyarország felfedezése címmel sorozatot indító Sárközi György zsidó
származású volt, hogy továbbá ugyanide csatlakozott Vas István, a költő, aki egyszerre
vallotta magát kommunistának, katolikusnak és zsidónak." A másik oldalon, a Szép Szó
folyóirat körül tömörülők között pedig megtaláljuk nemcsak a zsidó származású sze¬
mélyeket (Ignotus Pál, Hatvani Bertalan, Fejtő Ferenc, Halász Gábor), hanem pl. Jó¬
zsef Attilát, Cs. Szabó Lászlót vagy Márai Sándort is. Ha a két szekértábor közti ellen¬
tét tartalmi okaira kérdezünk, akkor úgyszólván megengedhetetlen leegyszerűsítéssel a
következőt mondhatnánk. A népi tábor hívei az urbánusokat a korszerűtlenné vált —
vagy pontosabban az általuk az 1919-es kommunista rezsim tanulságai után korszerűt¬
lennek érzett — marxizmussal való , kacérkodásuk" miatt támadták, valamint azt lob¬
bantották szemükre, hogy doktriner marxista szemléletük miatt nincs érzékük a magyar
társadalom valódi problémái iránt, amelyek közül a legsúlyosabb a földkérdés és a
magyar parasztság lehetetlen helyzete volt. Erdei Ferenc e vádat később úgy fogalmaz¬
ta meg, hogy az urbanusoknak eszménye , a nyugati mintájú haladás elve", ezáltal
eloldva magukat a magyar valóságtól. A , parasztság felé meginduló népi mozgalom¬
mal csak addig a pontig érzett rokonszenvet, ameddig az merőben csak az agrárviszo¬
nyok kérdéseit hánytorgatta. Abban a pillanatban, mikor általánosabb radikalizmus¬
nak adott hangot, mint magas urbánus világ fordult vele szembe és a magas eszmék
ellen való reakciónak látta benne térekvéseit”.’ A másik oldalon az urbánusok azt ne¬
hezményezték, hogy a népiek a súlyos társadalmi problémákat nem szociális szem¬
pontból vitatják, hanem magyarságvédő aspektusból, ami a társadalmi problémát faji
kérdéssé értelmezi át, s ez antiszemita gyanús. Az urbánusok úgy fogták fel magukat,
mint akik a városi életformát, a nyugat-európai szellemi tájékozódást képviselik a né¬
piek , nyers, földhözragadt, szűk látókörű, provinciális szemléletével" szemben."
Szalai Erzsébet szerint úgy látszik, hogy a , magyarosok" és a , nyugatosok" közötti
ellentét a két világháború között kezdődött. Ha azonban elolvassuk azt az interjút, me¬
lyet Litván György adott a 2002-es választások másnapján az Élet és Irodalomnak —
igen jellemző címmel: Két Magyarország —, ott azt találjuk, hogy ez a kettészakadás
nem most keletkezett: , a magyar társadalomnak a jelenlegi lelki- és eszmeállapota
(...) tulajdonképpen az utolsó száz év terméke." Még Gyurgyák János is észleli a fe¬
szültséget a két irányzat között: , 4 19. század végétől kezdve ugyanis fiiggetlenségiek
álltak szemben kiegyezéspártiakkal, urak parasztokkal, majd radikális progresszívek
állagörzőkkel, népiek urbánusokkal, nemzeti kommunisták internacionalistakkal, nem¬
zetiek’ "liberálisokkal", súlyos Orbán-fóbiában szenvedők vakhitű orbánistákkal, köl¬
csönösen tagadva mindazt, amit a másik képvisel, s kölcsönösen kitagadva a nemzetből
egymást, hazaárulónak, hitszegőnek vagy éppenséggel reakciósnak, fasisztának, naci¬
onalistának bélyegezve a másikat. Mindeniitt csak megvetés, ellenszenv, rosszindulat,
gyűlölet és meg nem értés."
56