Page 11 [11]
bodó gazdasági feltelek között működnek, 2010 után pedig — a kormányzati támadások
és propaganda hatására — morális válságba is kerültek. A legígéretesebb kiútnak a
szervezeti kultúra megújítása tűnik: a puszta tiltakozások helyét az — egy-egy projekten
túlmutató — partnerségnek és az ügyek melletti kiállásnak kell átvennie.
A változáshoz elengedhetetlen volna a nagyobb egység, az állam egészének demokra¬
tikus működése, amiről Fábián Adrián értekezik a forgalomban lévő definíciók, a ma¬
gyar és uniós joganyag, valamint az aktuális politikai viták tükrében. Véleménye egye¬
zik a jog uralmáról vallott klasszikus nézetekkel: , olyan jogi szabályozásra van szük¬
ség, amely kellően világos és egyértelmű szabályokkal segíti a demokratikus állam
működését és működtetését, akkor is, ha ideológiai változások miatt a jog "kereszttűz¬
be" kerül." (21.) A 2018-as választások azonban közel sem ezt a benyomást keltették.
Horváth Csaba elemzése arra utal, hogy sem a jogi szabályozás, sem a kialakult be¬
szédmód nem alapozza meg a nézetek szabad versengését, nem segíti elő a demokrati¬
kus attitűdök fejlődését és a demokrácia iránti bizalom erősödését.
A nemzetfejlődés színe és visszája
Közhelyes megállapítás, hogy a magyar társadalmat a végletekig átpolitizált közbe¬
széd, a politikai és társadalmi csoportok éles szembenállása mételyezi. Ez a megosz¬
tottság persze korántsem újkeletű. Nagy J. Endre nagyívű tanulmányban vázolja fel az
utóbbi csaknem két évszázad értelmiségtörténetét, megállapítva: az értelmiségen belüli
hasadás egyik legfőbb motívuma az Európához való viszony, Magyarország és a ma¬
gyarság elhelyezése Európa térképén." Valahogyan mindenképp viszonyulni kell Eu¬
rópához, és ez napjainkban is komoly viták forrása. , Az értelmiség egyik része szilár¬
dan ragaszkodik ahhoz az elképzeléshez, hogy az előrehaladásnak nyugati szellemben
kell megtörténnie, s ez minél gyorsabban megy végbe, annál jobb. A másik része vi¬
szont ettől az úttól, annak gyorsaságától a társadalmi integrációt és a kulturális identi¬
tást félti" (56.), és — tehetjük hozzá — egyre élesebb hangon bírálja Nyugat-Európát és a
nyugati társadalomfejlődést.
Kérdés persze, hogy milyen pozícióból bíráljuk a Nyugatot, milyen múltra tekinthet
vissza és milyen stádiumban van jelenleg a magyar nemzetfejlődés. Jakab Attila — Bi¬
bó István gondolataival? párhuzamos, azokat megerősítő és továbbvezető esszéjében —
amellett érvel, hogy nem beszélhetünk egységes magyar nemzetről. A magyarság
ugyanis kimaradt a 19. században megindult nemzetfejlődésből, amelyet a , máig ható
feudális társadalmi berendezkedés, a beidegződött paternalista és nepotista hagyomá¬
nyok, valamint az önfelmentő és bűnbakkereső közgondolkodás" akasztott meg. (79.)
Tillmann József arra hívja fel a figyelmet, hogy milyen súlyos következményei lehet¬
nek annak, ha nem szakítunk ezekkel a hamis struktúrákkal és mélyen gyökerező be¬
idegződésekkel, ha a múltba révedés vagy a nagyhatalmi víziók foglyai maradunk.
Magyarország és a magyarság nem foglalhatja el helyét Európa térképén, amíg a múlt¬
tal való kapcsolatát megnyugtatóan nem rendezi. Az emlékezetpolitikai játszmák elé
11