Oldal 469 [469]
e még otthon magunkat a saját bolygónkon? Pillangók vagy antilopok is lehetnénk e
hitek és értéknormák nélkül. . . — de vajon emberek is maradhatunk-e így?
A szabadság, a méltóság, a biztonság, az értelem és a morál sziklái közt keresi azt a
talpalatnyi földet, ahol , a rettenettel flörtölő" emberiség és a fogyasztói civilizáció
építményei és romjai találhatók. Egyfajta kompendium ez Hankisstól, a dolgok értel¬
mét és tartalmait röviden összegző kalandregény, amely fejezetről fejezetre bonyolódik
és gazdagodik azáltal, hogy célok, történések és interpretációk gazdag tárházát bontja
ki az ismeretszociológia és ismeretelmélet gondolatmeneteiből. Mitológiák és viccek,
,bon mot"-k és felvilágosult bölcselmek, antik premisszák és modern teológi¬
ai/tudáselméleti felismerések kavarognak a kötet lapjain, finom átmenetben a minden¬
napi élet antropológiáját leíró tanulságok és a transzcendentális káoszfelfogások értel¬
mezései között.
Aki a fejezetcímeket és ezek egymásra épülését nézi, az a teremtés és az idegenség¬
élmény, a mítoszok és félelmek, az édenkerti közérzet, a ház/város/katedrális jelentés¬
tartalmai, a morális és hit-elvű tudatvilág, a racionális univerzum, a já¬
ték/tréfa/szépség/trivialitas egységeit találja a kötet lapjain, mintha az európai fejlődés¬
vagy társadalom- és gondolkodástörténet rekonstrukcióját kapná. Teremtéstől a halan¬
dóságig, szenzualitástól az időtlenségig ívelnek a fejezetek egy valóban európaiasan
megformált gondolatmenetben: a lét és az ismeretlenség szimbolikus univerzumától a
narrativitás és a gondolkodás-konstruktumok talán még szimbolikusabb világáig. Pü¬
thagóraszi, platonikus és karteziánus álmoktól a játékok, a fikciók, a felfedezések, a
vallások struktúráiig. S a félelemig, a kételyig, mert mégsem bizonyos, hogy az értel¬
mes embertől a felelős emberig valóban olyan egyenes az út, amilyennek az a tudomá¬
nyos fantázia mentén megrajzolható lenne. ,,Teremteni valamit a semmiből, csillagké¬
peket építeni szimbólumokból, talán a semmiből, fölépíteni a szabadság, az értelem és
a méltóság világát egy néma és üres univerzumban: ez, úgy hiszem, emberhez méltó
munka volt. Igazi emberi kaland volt” — írja zárógondolatként." Nemcsak megnyugtatá¬
sul, összegző értékelésként, hanem a hitet is védelmezve evvel, amelybe kapaszkodva
egy racionális univerzum vagy annak látomása lehetővé tette, hogy az emberben dúló
és a körülötte hömpölygő káosz harmóniába rendezhető legyen, s , a fizikai erők és
törvények vad zakatolása" fölötti ellenőrzés formájában az igazságosság princípiumá¬
nak bevezetése egy morális univerzumba szintúgy védekezőeszköz lehessen. Védelem
egy idegen világ szakadékaival, az élet pusztulásával, az , ott kint" tomboló szenvedés¬
sel és agóniával szemben.
Hankiss munkahipotézise az, hogy , az emberiségnek története során S létének minden
pillanatában ki kellett küzdenie, meg kellett teremtenie önnön szabadságát, biztonságát
és méltóságát egy veszélyekkel s félelmekkel teli univerzumban". Humanista, érték¬
konzervatív, Szinte transzcendentális megközelsítést tükröző álláspont. Képviselője
lehetne történész, filozófus, teológus, vagy épp mozgalmár ökológus is. Mégis, miért
gondolom, hogy Hankiss ezúton az antropológiai gondolkodás felé lépett tovább (túl az
idézett szakirodalomban igen sokarcúan reprezentált antropológusok — Gehlen, Tillich,
469