Stranica 467 [467]
Condition humaine — mikrodiagnózisban
Pro memoriam Hankiss Elemér
A.Gergely András
Kínosan véges az emberlét, s még feszítőbb az emberállapot esetlegessége, tartós bi¬
zonytalansága. Néha kapunk diagnózist, máskor csak dicsfényt vagy átkokat, de ellen¬
ni talán könnyebb, ha az ember egyáltalán van. V anni lehet, s lenni akar..., vagy még
megteheti, hogy dönt ezek között. . .
Hankiss Elemér megint , tőrbecsalt?" bennünket. Nem láttuk Rajta, nem is engedte vol¬
na, hogy lássuk, mennyire a végén tart, vagy éppen mennyi még, amit frissíteni, for¬
málni fog hordozható eszméin és fizikai énjén is, meg sem állva újabb szerzői művek
sorozata előtt. . . (1928. május 4. — 2015. január 10).
Könyveiben rendre új arcát mutatta, mindig meglepően mást, mint a korábbiakban, s
oly kihívó alapkérdéseket feszegetett, amelyekre nemcsak nekünk, hanem Neki magá¬
nak is emberöltőnyi időn átívelő válaszadó merészséggel kellett megfelelnie.
Még akik a , szociológia"? szó hallatán azonnal elutasítóan reagálnak, jól tudják, hogy
van ebből többféle is..., de aki igazán keresi közérthető dimenzióit, az forduljon Han¬
kiss írásaihoz, s rá fog jönni: emberi állapotunk és életfeltételeink közösen megértendő
problematikát hordoznak. Közösen elemezni szükséges már a feltételek peremét is,
nemcsak a Diagnózisokat, Az ezerarcú én kondícióit, a Proletár reneszánsz fejlődés¬
állapotát és még megannyi más kételyt és motivációt, melyet életútja során megosztott
kollégáival, követőivel, vitatóival egyaránt.
Az emberi kaland: egy civilizáció-elmélet vázlata című kötetében? Hankiss — az iroda¬
lom tudora, , máshogy-olvasója", értékrendjeink szociológus kutatója és kritikusa, tár¬
sadalmi diagnózisaink szociálpszichológiai elemzője, társadalmi-politikai alternatívá¬
ink politológusa — filozófusként, eszmetörténészként, antropológusként jelentkezik:
létcéljaink, létértelmezési lehetőségeink érdeklik, s létkörülményeinket immár nem a
, Magyarországot kitaláló" praktikum irányából szemléli, hanem az univerzum felől. S
lehetne ez a szemléletváltás akár valami alkalmi szerepcsere is, amely szinte kínálja
magát abban a korban, amikor a , bátorság az életre" oly nehezen megvalósítható
egyéni program lett, hogy közösségi-társadalmi érvényessége majdhogynem kevesebb,
mint egy, a lát céljait minősítő lemondó legyintés. Ám úgy tűnik, Hankiss szellemi
kalandja, amelyre az értelem világában kóborló kortársait meghívja, nem egy aktuális
válaszadó szerepvállalás, hanem az a fajta problematizáló merengés inkább, amelyre
egy adott korban kivételes összegző adottság hiányában csak kevesen vállalkozhatnak,
467