Oldal 463 [463]
társadalomnak át kell lendülnie a holtponton, s ha átlendült, akkor már ott is marad —
érvel Szathmáry.??
Mi sem bizonyítja jobban a kooperáció, a nyertes—nyertes helyzet sikerességét, mint az
a magyar filmtörténeti csemege, amit Hankiss kapcsán Csortos-Szabó Sándor produ¬
cer, filmrendező kínál fel az olvasónak. Kevesen tudják, hogy Hankiss Elemérnek nagy
érdeme volt az animációs Oscar-díj megszerzésében 1980-ban. Hankiss ekkoriban a
Pannónia Filmstúdió művészeti tanácsának tagja volt, melynek a stúdió rövid és hosszú
távú terveit kellett kidolgoznia. Hankiss kiállt Rófusz Ferenc A légy című, később Os¬
car-díjat nyert alkotása mellett, amit a Művészeti Tanács tagjai eleinte fenntartással
fogadtak. Az ítészek féltek a politikai áthallástól: kit lehet azonosítani a léggyel, ki
kergeti, milyen olvasatokat hordoz és az esetleges , beleolvasás" milyen következmé¬
nyekkel jár. Hankiss próbálta az értelmezést a politikáról más irányba terelni — sikere¬
sen. Érvelése szerint ilyen film még nem készült; ebben igaza volt, hiszen 1981-ben
egyetlen háttér-animációs filmet sem gyártottak, még az amerikai stúdiókban sem.”°
Ehhez kapcsolódóan rádiózás-történeti adalékkal szolgál Kondor Katalin írása. A szer¬
ző Hankiss rádiós munkáit — vitaműsorok, diákok számára készített rádióinterjúk —
dolgozza fel, amelyekben alapvetően erkölcsi nézőpontból közelített meg irodalmi,
pszichológiai és társadalomtudományi kérdéseket. Kondor példaként említi az Amerika
országútján című műsort, amelynek egyik részében az 1916-ban öngyilkosságba me¬
nekülő Jack Londonról esik szó, aki ekkor sikeres, gazdag, boldog ember hírében állt.
Hankiss azt vizsgálta, milyen küzdelmek, vívódások sorozata vezetett a tragikus ese¬
ményhez, a bukás okát próbálta megérteni."
Hankiss Elemér (Forrás: Wikimedia Commons / MTA BIK /rodalomtudományi Intézet)
463