Stranica 462 [462]
mos történész elrugaszkodik a szigorú értelemben vett történeti diszciplínától, ami a
vizsgálódás fókuszát túlságosan leszűkíti. A társadalomtörténész szerint Hankiss Az
emberi kalanddal egy olyan , klubhoz" tartozott, ahol tudományok közötti határokat
átlépve közlekednek a tudósok, a diskurzus nem egy szűk szakmai közegben, hanem
interdiszciplináris keretek között folyik.
A Hankiss Elemér és Y uval Harari munkásságában kimutatható párhuzam más tudo¬
mányterületet képviselő kutatóknak is szemet szúrt. A fizikus Boda Dezső Mátay Mó¬
nikához hasonlóan elgondolkozott a Hankiss Elemér Az emberi kaland (1997) és Y uval
Harari Homo Deus (2015) című könyvében felmerülő párhuzamokon. Mindkét gon¬
dolkodó az emberi kultúra és civilizáció kialakulását boncolgatja munkájában. Az em¬
ber úgy jelenik meg a két szerzőnél, mint a változásokat befolyásoló aktor; de létezhet¬
e olyan olvasat, ahol az ember sokkal inkább a változások passzív elszenvedője? Han¬
kiss munkájának központi motívuma a félelem, viszont Harari már túllépett a szorongó
értelmiségi álláspontján — állítja Boda. A mai kor gyermeke projektekről, agendákról
beszél, funkcionális, célratörő magyarázatai vannak. A központi motívum a kooperá¬
ció. A Homo sapiens társas lény, sikerének titka az együttműködésben rejlik. Harari
történetei és mítoszai a hankissi nooszférának felelnek meg. A két szerző ugyanarra a
következtetésre jut, bár eltérő nézőpontból. A tárgyak és intézmények mellett a gondo¬
latok és az emberiség közös tudásának is kiemelt fontosságot tulajdonítanak, az embe¬
rek mint aktív szereplők jelennek meg mindkét tuddsnal.”!
A fizikus Boda a Homo sapiens kooperációs képességét emeli ki, és a nemzetközileg
elismert evolúciós biológus, Szathmáry Eörs tanulmányának központi kérdése is az
együttműködés, a játékelméletről és a kooperáció, a nyertes—nyertes helyzet szükség¬
szerűségéről ír, gondolatmenetét a Diagnózisok érvelésére fűzi fel. Az evolúciós játék¬
elmélet sikere nagy változásokat indított el. Ezek akkor veszítettek a népszerűségük¬
ből, amikor a tudósok ráébredtek arra, hogy az emberi viselkedés nem racionális, még
a gazdaságban sem, ezzel szemben az , evolúcióban az ágensek viselkedését a termé¬
szetes szelekció az abszolút racionálisnak tűnő irányba hajtja abban az értelemben,
hogy a legrátermettebb változatok maradnak fenn".
Az ember evolúciója is így kezdődik, de nem így végződik — állítja Szathmáry —, mivel
valahol , útközben" megjelenik a racionalitástól eltérő, érzelemmel teli viselkedés. A
legfontosabb kérdés a miért és a hogyan? Mivel nincs hely az emberi viselkedés evolú¬
ciójának mégoly rövid áttekintésére sem, ehelyett Szathmáry a közjó mai képére kon¬
centrál. Egy példa alapján megállapítja, változtatni kell a szabályokon, hogy az
együttműködés váljon domináns viselkedési formává: vagy átláthatóvá kell tenni a
rendszert, feloldva az inkognitót, vagy pedig szankcionálni kell a csalást (ahogy az
adóelkerülőket is megbüntetik). A kutatások szerint legjobban a kettő kombinációja
működik. Van más megoldás is: a , közjavakba beadott adományok hozadéka nemline¬
árisan nő a kooperátorok számával". Két stabilis egyensúly van: egyik, amikor a de¬
fektorok miatt az együttműködés szerényen alakul, a másik a magas kooperációs szin¬
ten létrejövő egyensúlyi helyzet. A két állapot között egy vízválasztó húzódik, vagyis a
462