Oldal 461 [461]
Pók Attila történész szerint a Hankissnál 14 évvel idősebb Makkai Lászlót, aki ekkor
itthon már nagy tekintélyű historikusnak számított, édesapja révén ismerhette Hankiss.
Makkai olvashatta Hankiss Hamlet-esszéit, így társszerzőként rá esett a választás. Az
Anglia az újkor küszöbén című munkában Hankiss által használt fogalmi keretek il¬
leszkednek a nála idősebb Makkaiéhoz. E mű megjelenését követően Hankiss Elemér
még egy angol vonatkozású művelődéstörténeti munkát adott közre A régi Anglia hét¬
köznapjai címen, amelyben a Spectator folyóirat írásaiból közölt válogatást. !§
Mátay Mónika szerint Hankiss Diagnózisok címen közreadott népszerű elemzése rész¬
ben történeti vonalat követ, pontosabban kultúrtörténeti témával kezdődik, ahol a szer¬
ző a köszönés természetével foglalkozik. A köszönés — állítja Hankiss — a társadalmi
önkép lenyomata. Ha alaposabban szemügyre vesszük a magyarországi köszönési for¬
mulákat, világosan érzékelhető a társadalom zavarodottsága. A Horthy-kor ala—folé
rendeletségi rendszere keveredik az egyenlőség elvét deklaráló szocialista társadalom¬
ban. Ez a jelenség napjainkban is érzékelhető a mindennapi életben — olvashatjuk
Matay Mónika tanulmányában. !"
A mikrotörténeti megközelítés során a kutatásban az egyén, a menu peuple (ordinary
people) vagyis a kisember kerül a vizsgálat fókuszába, a mikroszkóp lencséje alá. A
mikrotörténészek szerint a hétköznapi ember maga alakítja az életét, nem pusztán a
politikai, gazdasági, társadalmi körülmények foglya—áldozata, hanem aktív cselekvő, a
sorsa irányítója. Az egyén viselkedése, önálló cselekvései Hankiss számára is központi
kérdésként jelentek meg.!? Z. Karvalics László történész Mátay gondolatmenetét foly¬
tatja, tanulmányában a cselekvő kisember és egy tárgy áll a középpontban — és persze
Hankiss, mint renitens újhistorikus. Z. Karvalics egy porcelán fogpiszkálótartó történe¬
téből kiindulva jut el az újhistorikus Hankissig. A porcelán fogpiszkálótartó egy ko¬
rábban nagyon sikeres termék egyszerű utánzata, amely az USA-ban terjedt el az 1894¬
es tarifatörvénynek köszönhetően. Egy hétköznapi tárgyat vizsgálva tehát emberi sor¬
sokhoz jutunk el, a jelentős, átfogó változások visszavezethetőek egy-egy kisebb ese¬
ményhez, amelyek nagyszabású folyamatokat indítanak el. Az újhistorikus — állítja Z.
Karvalics — egyik kezével ad, a másikkal elvesz: bizonyos dolgokat, eseményeket, em¬
bereket kiemel a homályból, másokat veszni hagy. Hankiss, mint született újhistorikus
válogat az állítások sokaságából. !?
A Mátay-féle gondolathoz visszatérve, Hankiss a mikrotörténeti kiindulóponttól jut el
a makroszintig, sőt a Big History megközelítésig (David Christian fogalom-képzetéig).
Az emberi kaland megírása során tudatosan lépett ki a dobozból, s vetett fel az emberi¬
ségre vonatkozó, alapvető kérdéseket. Így teszi ezt a közelmúltban világhírűvé vált
izraeli történész, Yuval Harari, a korábban középkori hadtörténelemmel foglalkozó
kutató, aki eredeti kutatási témájától a Big History műfaja felé fordult. Hankiss szerint
az emberek védőpajzsként szimbólumokkal vették körbe magukat, enélkül az őket
körülvevő , idegen világban" nem tudtak volna életben maradni — Harari ezzel párhu¬
zamosan azt állítja, hogy az ember a túlélés érdekében hozta létre a kultúrát. Hankiss
és Harari esetében két intellektuális kalandorról beszélhetünk — mondja Mátay." Szá¬
461