Page 459 [459]
cselekvésnek a múltban lezajlott paradigmaváltásai. Minden paradigmaváltás egy vál¬
ságos, krízisekkel teli időszakot előz meg. Jensen véleménye szerint a világról alkotott
ismereteink folyamatosan alakulnak, a tudás átadásának és szemléletének módja ellen¬
ben nem változik. A tudás bizonyos diszciplínákban váratlanul jön létre és változik
meg egyik napról a másikra, más területeken pedig több évszázad is eltelhet, mire a
paradigmaváltás megtörténik. A tudományban irreálisan nagy szerepet tölt be a validá¬
lás, statisztikai adatsorok kvantitatív elemzése, melynek során olyan tényezőket zárnak
ki az elemzésből, amelyek meghatározóak lehetnek az elemzésben. Ez a folyamat ját¬
szódik le számos társadalmi kérdés és kihívás során, a jelenlegi migrációs válság és
terrorizmus esetében is. A paradigmák újraértelmezése sokszor csak akkor történik
meg, amikor generációváltásra kerül sor. A sztenderdekhez való alkalmazkodás szá¬
mos esetben cselekvésképtelenséget idéz elő, például a kormányzati és vállalatvezetési
struktúrában, a demokrácia gyakorlatában. Ez a folyamat csak bonyolódik, mivel a
kutatások számtalan esetben összefonódnak azokkal az aktuális hatalmi struktúrákkal,
amelyek finanszírozzák őket. !!
Jensen szerint a jelen kor válságait az elmúlt 300 évben uralkodó mechanisztikus vi¬
lágkép, vagyis a világot gépezetként felfogó szemlélet köti össze. Ez alapján mind áru¬
cikkek vagyunk, így a tökéletes működés leköti a , gépkezelőt", az élet értelmetlenné
válik. A válságot megerősíti, hogy a kapitalista multinacionális vállalatok — hatalmuk
fenntartása érdekében — szövetségesre találnak a nacionalista államok kormányaiban.
Ez magyarázza a gazdasági és politikai elittel szemben világszert zajló sztrájkokat és
tüntetéseket. A különböző , gyámkodó intézmények" (WTO, IMF, EU) beavatkozása
csak elmélyíti a problémákat. Jensen szerint változás csak akkor következhet be, ha
új paradigmatikus megközelítés jön létre, amelynek alapja a holisztikus megközeli¬
tés. Jensen tehát a tudományos paradigmaváltást sürgeti, mely szerint a humán tudo¬
mányok és a természettudományok nem egymás ellenségei, sőt valójában egy közös
ellenségük van: az oktatási rendszer, amely az elavult struktúrákat támogatja, és nem
képez fiatal, kritikus gondolkodókat. A mai kutatóknak arra kellene törekedniük,
hogy a tudományterületeket összekössék, és transzdiszciplináris módszertant hozza¬
nak létre.
Az elavult oktatási rendszer részben a tudományok válságához köthető; Igor Stipié és
Dimitar Nikolovski szociológusok munkáiban egyaránt megjelenik az oktatás válsága
és a kritikus gondolkodók kinevelésének mellőzése. Az egyetemek jövőjétől a jövő
egyeteméig című tanulmányban a két fiatal tudós az egyre szélesebb köröket megmoz¬
gató hallgatói tüntetésekből vezeti le érvelését, amellyel eljutnak a jövő egyeteméig. A
Bolognai-rendszer bevezetésével járó változások kapcsán tüntetések, petíciók, tiltako¬
zások különböző formái jelentek meg Európa-szerte. A legkedvezőtlenebb tényező —
állítják a szerzők — a neoliberális paradigma, melynek folyományaként az oktatás elér¬
téktelenedik, a hallgatóra csupán mint olcsó munkaerőre tekintenek az egyetemek, a
tudás eszközzé válik, az oktatás Szerepe pedig kimerül abban, hogy kitermeli a gazda¬
ságban versenyképes munkaerőt. Az oktatás piacként jelenik meg ebben a modellben,
ahol az egyetemi rektorok, dékánok státuszra és rangra pályáznak. A kritikai gondol¬
459