Oldal 455 [455]
Egy public intellectual sokszori oszcillálása
Trádler Henrietta
Hankiss Elemért nem ismertem személyesen. Az idősebb kollégák részletes beszámo¬
lói alapján folytonosan kérdező értelmiséginek látom, aki — sok oktató- és kutatótársá¬
val ellentétben — kíváncsi volt a kérdéseire kapott válaszokra (is). Írásait olvasva klas-¬
szikus értelemben vett public intellectual képe bontakozik ki, aki felvállalta, hogy ért¬
hetően és nagy közönséghez szól. Kísérletezett, nem rémült meg az új tudományterüle¬
tektől, amikor válaszokat keresett. Ki mert lépni a , dobozból", mert paradigmát válta¬
ni, másképp gondolkodni. Az akadémiai értelmiség nem fogadta be egyöntetűen, de az
átfogó témák iránt érdeklődő publikum annál inkább magáénak érezte szemléletét.
Hankiss tágította, átlépte a tudományok közötti határokat, könnyedén és elegánsan
közlekedett az egyes diszciplínák között, ahogyan ő fogalmazott , osszcillált".! A leg¬
fontosabb filozófiai problémák, a lét és a nemlét, az értelmetlenség és értelem különb¬
sége érdekelték, ezekről a fogalmakról gondolkodott a legtöbbet.? Pályafutását irodal¬
márként kezdte és public intellectualként fejezte be.?
Hankiss Elemér könyveiben mindig újabbnál újabb arcát mutatta meg olvasóinak,
amelyekben valamilyen kihívó alapkérdést feszegetett. , Tudunk-e ‘itthon’ lenni még a
világban, S van-e még világ körülöttünk? Ha van, az a miénk-e még, köröttünk forog-e,
vagy már régen a periférián lakozunk, s fel sem ismerjük a margóra futás veszélyeit?"
— teszi fel a hankissi kérdéseket A. Gergely András. Az antropológus a Condition hu¬
maine — mirodiagnózisok című írásában remekül összefoglalja a Hankiss-jelenséget — a
szöveg összekacsolódik az elmúlt évben megjelent két Hankiss-emlékkönyvvel.
A kőszegi Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete (iASK) két és fél évvel a halála után,
2017. június 8-9-én nemzetközi emlékkonferenciát rendezett Hankiss Elemér tisztele¬
tére. A rendezvényen számos külföldi és magyar előadó jelent meg, előadásaik írott
változatait a Magyar Tudomány Miszlivetz Ferenc által szerkesztett különszáma tar¬
talmazza. A kötetnyi anyag célja Hankiss tudományos eredményeinek, szellemi hagya¬
tékának, és inspirálóképességének bemutatása. A szövegeket sikerült az életpályát tük¬
röző gondolatmenetre felfűzni, a személyes hangvételű írásoktól nyomon követhető az
irodalmár, majd szociológus, később a korát megelőző, töprengő tudós útja, akinek
felvetéseit a mikrotörténészek és a Big History-irányzat művelői is figyelemre méltó¬
nak tartják. Ezután olvashatóak a bizonytalanság koráról szóló tanulmányok, majd a
biológusok, fizikusok dolgozatai. A kötet kuriózuma, hogy posztumusz Hankiss esszét
közöl magyarul A kvantummechanika és az élet értelme címmel, amelyre Kroó Norbert
fizikus reflektál.
455