Stranica 452 [452]
OCR
dekódolását néhány dolog akadályozhatja (felpattanó ablak elvonja a figyelmet, agressziv zene szólal meg egy információs Web-oldalon stb.), de ezek nem igazán lényegesek vagy komolyak. És van harmadikként a szemantikai zaj, amely (többek között) az üzenetek megformálásának pontatlanságával okoz problémákat, ezzel foglalkozik is valamennyire a kortárs nyelvművelés és médiaszociológia. A maguk nemében ezek kétségkívül alkalmazhatóak internetes kutatásokban, de szerintem irrelevánsak az ,,információ-áradat" kontextusában. Nagyra becsülöm a technikai fejlődésbe, és ezen belül az IT fejlődésébe vetett töretlen hitét. De sok kiváló elme figyelmeztetett s figyelmeztet arra (Adorno, Horkheimer, Benjamin, Foucault, Löwith, Lyotard, Rorty és mások), hogy a fejlődés nem olyan töretlen, egyenes vonalú, egyértelmű S ártatlan, mint azt gyakran hinni szeretnénk. Az említett urak technológiapercepciója részben korlátozott (nagyon sok technológiaformával nem foglalkoznak, nem is ismerik őket, általában kiválasztott technológiaszegmensek egzisztenciális kvantoraiból komponálják meg univerzális technikafilozófiai téziseiket), részben absztrakt (magas szinten, társadalmi alrendszerként, más alrendszerek — főleg a politika/ideológia, gazdaság és kultúra — társaságában és rendszerszintjén tárgyalják a technológiával kapcsolatos fenntartásaikat és figyelmeztetéseiket, így azok egy meghatározott, konkrét technológia elemzésekor csak nagyon feltételesen lesznek alkalmazhatóak. Ráadásul ágyúval lőnek verébre: az a fajta technooptimizmus, aminek a kiigazítását fontosnak tartják, valódi, mély, részleteiben megkonstruált narratívaként egyáltalán nem is létezik! Vajon milyen rangos szerző írt le valaha is olyat, hogy a , fejlődés töretlen, egyenes vonalú, egyértelmű és ártatlan"? Így aztán nagy szerepük van abban (és a sort még folytatni lehetne Postmannel, Roszakkal és másokkal), hogy kialakult a diskurzusokat eltorzító technooptimizmus-technopesszimizmus tengely, amivel szemben hiába próbálta Shapiro a technorealizmust mint pozíciót megjeleníteni. , Küldetésüket", missziójukat már régóta anakronisztikusnak érzem — az adott technológiákban rejlő veszélyek ellen ezerféle módon hatnak nagy ellenmozgások, részben társadalmasítva, részben az üzlet, részben a jog, és részben a tudomány formanyelvén. A technikakritika , figyelmeztetési attitűdje" pedig egyszerű hübrisz, ami leértékeli azt a közeget, amelynek az üzenet szólni kíván (ők ti. , nem veszik észre"), és ez folklorizálódik tovább abba az irányba, hogy ezt a küldetést a társadalomelméleti szinten tovább kell vinni. A hol felsejlik, hogy valójában technológiakritika címszó alatt társadalomkritikának kellene folynia (és ez egyáltalán nem explicit a felsoroltak legtöbbjénél) ott a dolog a helyére kerül. Ennek megfelelően nem tudom én sem a , hit"-tel leképezni mindazt, amit a technológiai fejlődésről gondolok. Történészként kutatom, állampolgárként szemlélem, tanárként oktatom sok vonatkozását. Sok minden érdekel, sok mindenre rákérdezek. Az IT fejlődése, az Internet vagy a számítógép nem is olyan dolog, amiben hinni vagy nem hinni lehet és kell — használni, fejleszteni, elemezni, értelmezni, minősíteni lehet, de hinni vagy nem hinni? 452
