Stranica 452 [452]
dekódolását néhány dolog akadályozhatja (felpattanó ablak elvonja a figyelmet, ag¬
ressziv zene szólal meg egy információs Web-oldalon stb.), de ezek nem igazán lénye¬
gesek vagy komolyak. És van harmadikként a szemantikai zaj, amely (többek között)
az üzenetek megformálásának pontatlanságával okoz problémákat, ezzel foglalkozik is
valamennyire a kortárs nyelvművelés és médiaszociológia. A maguk nemében ezek
kétségkívül alkalmazhatóak internetes kutatásokban, de szerintem irrelevánsak az ,,in¬
formáció-áradat" kontextusában.
Nagyra becsülöm a technikai fejlődésbe, és ezen belül az IT fejlődésébe vetett töretlen
hitét. De sok kiváló elme figyelmeztetett s figyelmeztet arra (Adorno, Horkheimer, Ben¬
jamin, Foucault, Löwith, Lyotard, Rorty és mások), hogy a fejlődés nem olyan töretlen,
egyenes vonalú, egyértelmű S ártatlan, mint azt gyakran hinni szeretnénk.
Az említett urak technológiapercepciója részben korlátozott (nagyon sok technológia¬
formával nem foglalkoznak, nem is ismerik őket, általában kiválasztott technológia¬
szegmensek egzisztenciális kvantoraiból komponálják meg univerzális technikafilozó¬
fiai téziseiket), részben absztrakt (magas szinten, társadalmi alrendszerként, más al¬
rendszerek — főleg a politika/ideológia, gazdaság és kultúra — társaságában és rendszer¬
szintjén tárgyalják a technológiával kapcsolatos fenntartásaikat és figyelmeztetéseiket,
így azok egy meghatározott, konkrét technológia elemzésekor csak nagyon feltételesen
lesznek alkalmazhatóak. Ráadásul ágyúval lőnek verébre: az a fajta technooptimizmus,
aminek a kiigazítását fontosnak tartják, valódi, mély, részleteiben megkonstruált narra¬
tívaként egyáltalán nem is létezik! Vajon milyen rangos szerző írt le valaha is olyat,
hogy a , fejlődés töretlen, egyenes vonalú, egyértelmű és ártatlan"? Így aztán nagy sze¬
repük van abban (és a sort még folytatni lehetne Postmannel, Roszakkal és másokkal),
hogy kialakult a diskurzusokat eltorzító technooptimizmus-technopesszimizmus ten¬
gely, amivel szemben hiába próbálta Shapiro a technorealizmust mint pozíciót megje¬
leníteni. , Küldetésüket", missziójukat már régóta anakronisztikusnak érzem — az adott
technológiákban rejlő veszélyek ellen ezerféle módon hatnak nagy ellenmozgások,
részben társadalmasítva, részben az üzlet, részben a jog, és részben a tudomány forma¬
nyelvén. A technikakritika , figyelmeztetési attitűdje" pedig egyszerű hübrisz, ami leér¬
tékeli azt a közeget, amelynek az üzenet szólni kíván (ők ti. , nem veszik észre"), és ez
folklorizálódik tovább abba az irányba, hogy ezt a küldetést a társadalomelméleti szin¬
ten tovább kell vinni. A hol felsejlik, hogy valójában technológiakritika címszó alatt
társadalomkritikának kellene folynia (és ez egyáltalán nem explicit a felsoroltak leg¬
többjénél) ott a dolog a helyére kerül.
Ennek megfelelően nem tudom én sem a , hit"-tel leképezni mindazt, amit a technoló¬
giai fejlődésről gondolok. Történészként kutatom, állampolgárként szemlélem, tanár¬
ként oktatom sok vonatkozását. Sok minden érdekel, sok mindenre rákérdezek. Az IT
fejlődése, az Internet vagy a számítógép nem is olyan dolog, amiben hinni vagy nem
hinni lehet és kell — használni, fejleszteni, elemezni, értelmezni, minősíteni lehet, de
hinni vagy nem hinni?
452