geteggel, szakkönyvekkel, és eredményeik mindinkább zárójelbe teszik az általam
, hétköznapi bölcsességnek" nevezett megközelítéseket.
Erre a bekezdésre reflektálni pedig már nem is vállalkoztam, mert olyan mély regiszte¬
reket kellene végigjárni, végiggondolni, hogy arra nem alkalmas az esszémiifaj.
, Az internet információtömegében ma még hiányoznak azok a tájékozódási pontok,
locusok, amelyek rendezik, összegyűjtik a tudást. Régen voltak kulturális—spirituális
szűrők — mint az iskolák, kolostorok, könyvtárak, vagy éppen a család —, melyek segí¬
tettek az embernek eligazodni az információk tömegében, útmutatást adtak számára,
választ a kérdéseire. Az interneten is vannak ilyenek, de ezek ma még javarészt hasz¬
nálhatatlanok".
Szerintem a szűrőket csak részben kell és lehet internetesíteni, tehát elvárni sem lehet a
hálózattól, hogy pótoljon, felváltson hagyományos szűrőket. Sokkal inkább hibridizá¬
lódnak a régiek az újakkal. Nagyon érdekes követni, hol erősítik fel egymást és hol
gyengítik. A korábbi félelmekkel szemben például a legfrissebb kutatási eredmények
nagyon meggyőzőek avval kapcsolatban, hogy a család és az Internet milyen jól meg¬
fér egymás mellett, mennyire erősíti a családi kohéziót a közös és diszkurzív Internet¬
használat. Másfelől a felsorolt szűrőknek is van életciklusa, és látszik, hogy mennyi
diszfunkció és , ipari korszakos" elem terheli az iskolát, a könyvtárt vagy a médiát, és
hogy milyen óriási a szerepe az Internetnek ezek megújításában. Nem úgy, hogy maga
válik szűrővé, hanem úgy, hogy új dimenziókat, felületeket, platformokat, lehetősége¬
ket nyit a , hagyományos" szűrőknek.
Elnézést kérek azért, hogy az idejét raboltam, sajnálom, hogy nem alakult úgy, hogy
személyesen diskurálhassunk mindezekről. Ha úgy érzi, bárhol mellélövök, tévedek,
félreolvasok, félreértek valamit, kérem jelezze.
Igen tisztelt Karvalics László,
köszönöm szíves figyelmét. Érdeklődéssel olvastam fejtegetését. Sok fontos szempon¬
tot vet föl. Engedjen meg azonban néhány megjegyzést.
Az Internetet én is forradalmian újnak és fontosnak tartom. Előadásomban mindössze
arra próbáltam rámutatni — mint előttem már sokan —, hogy az ebben a remek technikai
újdonságban rejlő óriási lehetőségeket még távolról sem sikerült kihasználni. Mert a
tartalmi dimenzió, az információk kezelése, rendezése, értelmezése egyelőre még
messze elmarad a technikai fejlődés mögött.
Azt hiszem, a szemantikai—szemiotikai-—kognitív keresők s rendezők sokkal nagyobb
szerepet játszanak majd a jövőben, mint ahogy azt Ön a tanulmányában feltételezi.