Stranica 444 [444]
3. ,,...A (kereső)rendszerek korántsem fontossági sorrendben adják ki
az eredményeket..."
soha senki nem állította, hogy minden megtalálható, minden elérhető a keresők segít¬
ségével (mai napig becserkészhetetlen például az ún. , mély Web" (Deep Web) nagy
része (a kutatók csak azon vitatkoznak, hogy hány százaléka). A keresőknek ráadásul
egyáltalán nem az a feladatuk, hogy kérdésekre válaszoljanak, pláne, hogy a válaszokat
minősítsék (fontosságuk szerint), hanem az, hogy nyilvánosan elérhető szókombináció¬
előfordulásokhoz elvezessenek minket. Sajnos az Index újságírói is Hankiss Elemért
követik ebbe a zsákutcába, 2008 októberében megjelent, tréfásnak szánt cikkükben:
, Ha a Google mindent tud, akkor képes válaszolni a legfogósabb, legszorongatóbb
kérdésekre"." És fel is teszik ezeket, sorra, az élet értelmétől a Van Isten?-ig, becsapva
cikkük gyanútlan olvasóit, mert a kérdések beírása voltaképpen csak azokhoz a szöve¬
gekhez vezet el, amelyek ugyanezt a kérdést tartalmazzák (vagy válasszal, vagy anél¬
kül), de természetesen a keresőprogramnak nem feladata, hogy , saját" válasza legyen.
Hasonlóképpen, a hankissi demonstráció a szabadság és az igazság szavak keresőbe
írásával nem szól másról, mint hogy lehetmásra és rosszul használni a keresőprogra¬
mot, mint amire szolgál. Minél elemibb szintű, egyszerűbb adatszekvenciát kell megta¬
lálnia a keresőmotornak (pl. egy egyedi nevet, címet stb.) annál jobban egybeesik a
találat a fontossággal (annál is inkább, mert a legsikeresebb algoritmusok eleve arra
építenek, hogy hány relevánsnak minősíthető, korábban kiépített kapcsolat, , út" (link)
vezet az adott előforduláshoz). Minél komplexebb, minél absztraktabb a keresett jelen¬
tés, annál kisebb jelentősége lesz maguknak az egyedi szókombinációknak, hiszen
annál kisebb jelentőségük marad az egyes szövegoldalaknak — a válaszok ugyanis na¬
gyon sok szövegben vannak kódolva, és megtalálásuk nem egy robot, hanem az emberi
elme feladata. (Ezen az alaphelyzeten egyébként a szemantikus Web jegyében fogant
majdani sikeres alkalmazások sem fognak változtatni, legfeljebb a találatok elrendezé¬
sében, szűrésében elért előrelépésekkel, illetve a megtalált szó-előfordulások jelentés¬
terekbe való helyezésével kiterjesztik azoknak a kereséseknek a körét, amelyet már
érdemes a programoktól remélni).
A keresőprogramtól különösen akkor képtelenség és értelmetlenség fontossági sorren¬
det várni, amikor egy adott szónak sok releváns kontextusa lehet. A , szabadság" ér¬
telmezhető munkajogi, sajtótörténeti, híd-történeti, filozófiai, várostörténeti és ezer
más jelentéstérben, de honnan tudná szegény kereső, hogy épp melyik a fontos, ha
ebben a keresést végző személy nem segít? Megbízhatóan elvégzi a dolgát, ömlesztve
listázza a keresett szavak előfordulásait, mert bármelyik fontos lehet. A keresőre hari¬
tani a problémát, miközben az a keresőutasítást kiadó személy készülékében van, leg¬
alábbis furcsa. A keresőben ráadásul benne rejlik a lehetőség, hogy a fontos találatok¬
hoz segítse a felhasználót, de csak akkor, ha az partner ebben. Például úgy, hogy a
kontextust felépítő szavakat is hozzáad a kereséshez: ha a Szabadság-híd érdekli, akkor
a hidat, ha a munkából való távollét, akkor egy jogi terminust, ha a koalíciós korszak
szociáldemokrata folyóiratai, akkor évszámot vagy valamilyen sajtóélethez kötődő
kifejezést, és így tovább. Kis ügyesség, és azonnal eredményes lesz a keresés. Érteni
444