Stranica 442 [442]
1. , Sok Internet-felhasználó (...) nem tudja, mi a fontos (...) az információk közül"
Íme, egy tipikus vélekedés — de vajon honnan tudjuk, hogy mit és miért tudnak, illetve
csinálnak az Internet-felhasználók? A nagymintás vizsgálatokból, jellemzően 2.500 és
30.000 közötti megkérdezettel. Ezek a kutatási eredmények rendre arról tanúskodnak,
hogy a felhasználók a kezdeti bizonytalanságok után viszonylag gyorsan rátalálnak
azokra a szolgáltatásokra, Web-oldalakra, amelyeket nagy hatékonysággal vonhatnak
be a tevékenység-háztartásukba. És ez nem is elsősorban az ún. , power userekre", az
elkötelezett és sok mindenre kapható , digitális bennszülöttekre" (digital natives) jel¬
lemző elsősorban, hanem különösképp azokra a , kisfelhasználókra", akiknek éppen
avval sikerül a használati küszöböt átlépniük, hogy látják az értelmét: gyorsan és kön-¬
nyen megtalálják a keresett információt, a moziműsortól a tévéműsoron át a vasúti
menetrenden keresztül a nyaralás- és útvonaltervezésig, az ügyintézéshez szükséges
tudnivalókig. Pontosan ezt használják ki azok az IT-mentorok, akiknek az a feladata,
hogy , rávezessék" a bizonytalankodó kezdőket arra, hogy miért is jó számukra az in¬
formációs írástudás.
Ha egyesével végigkérdeznénk az összes felhasználót, kiderülne, hogy alig akadna
valaki, aki úgy gondolja magáról, hogy ő nem tudja, mi a fontos, ellenben túlnyomó¬
részt hajlanának arra, hogy osszák Hankiss Elemér vélekedését: a , többiek" nem tud¬
ják. Ekkorára tud nőni a távolság az , énkép" és a , másokról alkotott kép" között. Sze¬
rencsére az Internet-kutatás sok kérdés kapcsán tárta fel meggyőzően ennek az optikai
csalódásnak a természetrajzát is: ránk természetesen nem áll az, ami a , másik" Inter¬
net- felhasználóra igaz — csak éppen ez a , másik" Internet- felhasználó egy fantomkép,
amelyet nem személyes tapasztalataink nyomán formálunk meg vagy kutatási eredmé¬
nyekből importálunk, hanem hozzáigazítunk vélekedéseinkhez, előítéleteinkhez, a
közbeszéd vagy a média által sugallt képhez.
De vegyük még komolyabban az állítást, és kiderül, hogy azonosítható mögötte az a
rejtett előfeltételezés is, amely magához deformálja a valóságot. Ami igaz az Internet¬
felhasználóra, az magaS penetrációs mutatók mellett gyakorlatilag a társadalom egészé¬
re igaz, vagyis a módosított verzió így hangzik: , az emberek, úgy általában, nem tud¬
ják, mi a fontos információ számukra" — természetesen Internet-használóként sem tud¬
ják. Ez tipikusan egy inkompetens, kiskorú társadalom percepciója — az a torzkép, ami
sok politikus és médiamunkás fejében él az , emberekről", akiket könnyen befolyásol¬
ható, súlytalan és éretlen tömegnek látnak. Alacsonyabb penetrációs mutatók mellett
pedig még akkor sem lenne tartható az axiomatikus állítás, ha volna valóságtartalma:
azt ugyanis több mint egy évtizede Jon Katz 1997. decemberi , legendás" és úttörő
nagymintás kutatása óta tudjuk, hogy az Internet-használók, a Netizenek a társadalom
átlagánál sokkal tudatosabban és motiváltabban alakítják az információs környezetü¬
ket. Ha bárki másra igaz is volna tehát ez a tétel, akkor is az Internet-használók volná¬
nak az a társadalmi csoport vagy szubkultúra, akikre a legkevésbé.
De tudjuk, hogy az állítás tarthatatlan, és aki egy kicsit is elszakad a , hétköznapi böl¬
csesség” csapdájától, az kis idő múlva pontosan az ellenkezőjét fogja képviselni. A
442