Page 426 [426]
A sort hosszasan lehetne folytatni, de a programok nagy részéből , hiányzott a fantázia
és a merészség — és nem látszott a várost ma is meghatározó jelenségekkel szembeni
kritikus attitiid.”'?° Üdítő kivétel volt ebből a szempontból a kulturális csemegének,
kuriózumnak tűnő PlaccCPécs nevű projekt. Az Artopolis Egyesület által szervezett
akció lényege az volt, hogy helyszín specifikus művészeti alkotásokat hozzanak létre.
A Lakás-Kaland-Túra című projekt , négy helyszínen, négy jellegzetesen retro beren¬
dezésű, ám épp lakatlan, vagy éppen kiadó lakásban zajlott. Illetve a jellegzetes urán¬
városi utcákon, tereken, séta közben, hiszen a tízpercenként útnak indított 2 fős CSOpor¬
tok egy útleírás alapján tájékozódva jutottak el ily módon a lakótelep egy részének
bebarangolásával a lakásokba, ahol aztán a legkülönfélébb művészeti élményekben
volt résziik.”!?”
Valójában a kudarc és a siker mellett egyaránt fel lehet sorakoztatni érveket. Az előbbi
legszemléletesebb jele a politikától és a Budapesttől való függésben és kiszolgáltatott¬
ságban fogható meg.'2° Nem mellékes, hogy az EKF-pénzek egy jelentős része nem a
kultúrára, hanem bérekre és adminisztrációra ment el.!29 Nagy hiba, hogy az egyetemet
sem mint intézményt, sem mint 30.000 potenciális , kultúra- fogyasztót" nem sikerült
kellőképpen a programba bevonni. Megerősödött a meglévő intézmények status quo¬
ja, de nem tágult a civil szféra mozgástere. A város keleti részébe koncentrált új művé¬
szeti intézmények a kiürülés veszélyével fenyegetik a belvárost, ahonnan a kereske¬
delmi funkciók után most a kulturálisak is eltünnek. Hosszú távú gazdaságfejlesztő
hatása lesz ugyanakkor a március végén átadott M6-os autópályának, mely az EKF
nélkül aligha épült volna meg. Pozitívnak tekinthető a civil erők kezdeményezőkészsé¬
gének halvány újjáéledése is. Példa erre a 2010-ben elindított két közösségi diskurzus¬
építő honlap.
Az EKF-év sikerességének vagy sikertelenségének csak egyik része írható le turisztikai
adatokkal, a programok kavalkádjának vagy az új épületek megépítésének bemutatásá¬
val. Két dolog ennél biztosan fontosabb. Az egyik az, hogy mi valósult meg a pályázat
szellemiségéből. Ebből a szempontból úgy látszik, hogy olyan történelmi lehetőséget
szalasztott el a város, ami nagyon ritkán adódik egy közösség életében. A , Határtalan
város" lényegének sokat emlegetett elvesztésére álljon itt egy konkrét példa: a pécsi
győzelem kihirdetése után Takáts József azt javasolta, hogy a kulturális bizottság kez¬
deményezze a pályázatban részt vett többi város felé egy olyan munkacsoport létreho¬
zását, mely a kulturális decentralizáció feltételeinek kidolgozásával foglalkozik. A
címért versengő magyar városok tervbe vett együttműködéséből 2010-re annyi maradt,
hogy a Padok és városok sétánya részprogram keretében a hat vesztes város egy-egy
művésze készíthetett képzőművészeti igényű padokat Pécsre.
A másik fontos és a sikert megkérdőjelező része az EKF-évnek az, ahogy a pécsiek
mindezt megélték. Amíg 2005-ben a városlakók 74%-a érezte magáénak a cím elnye¬
résére beadott pályázatot, addig kérdéses, hogy 2010-ben, a nagy várakozást követő
csalódások után mennyire lelkesedtek a pécsiek azért a városfejlesztésért, amit a hét¬
köznapokban leginkább zajt, felfordulást és közlekedési nehézségeket okozó építkezé¬
426