Stranica 410 [410]
kulturális örökség, 2007 a tanítás és a tanulás, 2008 a környezet- és egészségkultúra,
2009 pedig a vallási kultúra éve volt. Az egyes évek témái a város múlt- és jelenbeli
kulturális eseményeire reflektáltak: 2006-ban fejeződött be az ókeresztény nekropolis
bemutatását lehetővé tevő fejlesztés, 2007-ben volt a 100. évfordulója az 1907-es pécsi
országos kiállítás!" keretében megrendezett Szabad Tanítás Országos K ongresszusá¬
nak. A 2008-as év témája a város újonnan kidolgozott , Ökováros-ökorégió? program¬
jához kapcsolódott, míg 2009-ben a Pécsi Egyházmegye ünnepelte alapításának ezer
éves évfordulóját. A 2010-re tervezett programok a város művészeti csoportjainak,
tudományos közösségeinek, civil szervezeteinek és kulturális intézményeinek javasla¬
taiból állt össze.
A pályázat az EKF hozadékának taglalásával, a cím elnyerésével járó eredmények, az
átváltozó város bemutatásával zárul. Eszerint Pécs 2010-es EKF-címe , új növekedési
pályára állítaná a város és a dél-dunántúli régió kreatív iparát és idegenforgalmát,
(...) a gazdasági kitörés lehetőségét teremtve meg egy stagnáló régió számára"; ,,hoz¬
zájárulna a helyi kulturális intézmények és szereplők szemléleti paradigmaváltásához";
, nemzetközi várossá tehetné Pécset: kulturális intézményeit bekapcsolná a nemzetközi
kulturális hálózatokba"; , hozzájárulna az ország decentralizációjához és kulturális
élete többpólusúvá válásához"; és , felgyorsítaná a balkáni kultúrák integrálódását a
sokszínű európai kulturális térségbe" — hogy csak a legfontosabbakat említsük.
Még a pályázat eredményhirdetése előtt érdekes vita bontakozott ki az Élet és Iroda¬
lom oldalain, amit Takats József A próbakő című írása robbantott ki.! Takats cikke
arra az elterjedt hírre reagált, miszerint a kormányzat a fővárosnak ígérte oda az EK F¬
címet. A kulturális decentralizációt pályázatának központi gondolatává tevő pécsi pá¬
lyamű szerzője igyekezett érveket felhozni a pletyka realitása ellen, melyek között
szerepelt, hogy ebben az esetben a kulturális tárca igen kínos helyzetbe hozná az általa
felkért bíráló bizottságot, vagy hogy a budapesti EKF-cím valószínűleg kevesebb sza¬
vazót hozna a kormánypártoknak a közelgő választásokon, mint amennyi vidéki szim¬
patizánst elveszítenének egy ilyen döntéssel. Takáts végül azt a nézetet igyekezett cá¬
folni, hogy a kulturális infrastruktúrával rendelkező Budapest győzelme lenne az or¬
szág számára a legolcsóbb megoldás. Ez egyrészt ellentétes lenne a minisztérium pá¬
lyázati kiírásával, mely , kulturális, közlekedési, turisztikai és informatikai nagyberu¬
házásokon keresztül megvalósuló (...) városfejlesztési program" kidolgozását várta a
versenyző városoktól, másrészt az elmúlt évtizedben amúgy sem olyan városokat vá¬
lasztottak Európa kulturális fővárosává, melyek fejlettségüknél fogva a legmagasabb
színvonalon tudnák megrendezni az EKF-évet, hanem olyanokat, melyeknek lökésre
volt szükségük a stagnáló gazdasági helyzetből való kitöréshez.
A lap következő számában Inkei Péter, a budapesti EKF-pályázat vezetője reagált Ta¬
káts József írására. Bár Inkei maga is egyetértett a változás szükségességével az ország
egypólusosságának felszámolását illetően, de azt nem az EKF-fel akarta kezdeni. Írá¬
sában a főváros győzelme mellett szállt síkra, mert szerinte ez biztosítja az ország $za¬
mara a leghatásosabb, legemlékezetesebb EK F-évet, és ez vonzaná Magyarországra a
410