Stranica 405 [405]
OCR
A pécsi Európa Kulturális Főváros története. Célok és megvalósulás Pilkhoffer Mónika Éppen tíz évvel ezelőtt, 2010-ben volt Pécs — első magyarországi városként — Európa Kulturális Fővárosa. Ez olyan lehetőség volt a város életében, ami csak igen kivételes és ritka esetekben adatik meg. Kisgyerekes anyukaként sajnos számos remek programról lemaradtam. De mivel szerény mértékben magam is részt vettem a cím elnyerése során készült pécsi pályázatok munkálataiban, és igyekeztem nyomon követni a cím elnyerése utáni eseményeket is, így szívesen elfogadtam az oldenbourgi Bundesinstitut für Kultur und Geschichte der Deutschen im östlichen Europa felkérését, mely a pécsi EKF történetének megírására szólt. Amikor a németre lefordított kéziratot a szerkesztő elolvasta, azzal küldte vissza, hogy ez a narratíva annyira negatív, hogy legyek szíves megírni a 2010-es év eseményeit is, ami minden bizonnyal kedvezőbb végkicsengést fog adni a történetnek. Nem tudom, hogy az utolsó fejezet tudott-e bármit is javítani az előző részek értékítéletén, de a cikket végül elfogadták. Azonban tíz év elteltével most úgy tűnik, hogy mindennek szomorú aktualitása van, hiszen a város épp egy olyan politikai játszma kereszttűzébe került, melynek nem titkolt célja, hogy a Zsolnay Negyed tulajdonjogáz az állam megszerezze a várostól. Ezzel nemcsak Pécs legnagyobb kulturális-művészeti értékétől, a város nevét a provincializmusból a világhírnévig repítő szellemi és épített örökségétől fosztanák meg a pécsieket, de újabb tragikus bizonyítéka lenne a pécsi EKF pályázat alapeszméjét képező kulturális decentralizáció semmibevételének. * kk 2005. október 19-én a magyar kormány bejelentette, a versengő magyar városok közül a nemzetközi zsűri javaslatára Pécset jelöli 2010-re Európa kulturális fővárosává. Az eufórikus öröm pillanataival egy időben azonban az aggodalom hangjai is megcsendültek. A lelkes civilek kezdeményezésére és aktív részvétele mellett elkészített pécsi pályázat és a helyi politika kapcsolatának alakulását előre vetítette az ünneplés tragikomikuma, melyre a pécsi pályázat szerzője, Takats József így emlékszik vissza: , ,Fölvonult a teljes szocialista frakció meg a szokásos embereik, tele volt a terem olyanokkal, akikkel azelőtt sohasem, egyetlen EKF-fórumon sem találkoztunk. Alig ismertem valakit. A polgármester nyilvánosan köszönetet mondott nekem (...). Majd köszönetet mondott három olyan embernek is a kulturálisfőváros-pályázat sikeréért, akik közül 405
