Stranica 403 [403]
Ha tehát firtatni kezdjük, valóban európai mércével mérjük a város , meglévő értékeit",
egyszerre sértjük a maga teljhatalmán és bizniszén őrködő helyi vezető- gárda, valamint
a városhoz érzelmileg kötődő, legalább harminc éve Csipkerózsika-álmát alvó — köz¬
ben persze szépeket álmodó — lakosság érdekeit. Én tudom, hogy Koltai Tamásnakvan
igaza, amikor kijelenti, hogy , a Pécsi Nemzeti Színház a hetvenes évek óta nincs rajta
az országos színházi térképen", mert tisztában vagyok látókörével, publikációi szín¬
vonalával, ráadásul szakmámból fakadóan pontosan tudom, hogy legalább is egy terü¬
leten, a helyi operaélet tekintetében hol a helye a városnak a magyar vidék képzeletbeli
rangsorában. De hogyan éli meg a város lakossága, ha meginog a lokális értékrend
mindenhatóságába vetett hite? És egy ennél is kényesebb kérdés: milyen magatartást
fognak tanúsítani mindazok, akik a helyi kulturális életben eddig a város elzártságának,
elszigeteltségének haszonélvezői voltak? Őket hogyan lehetne megnyerni egy reális
megmérettetés, egy valódi versenyhelyzet támogatására? Az anekdota szerint az egyik
helyben diplomát szerzett kiváló diákunkról az őt alkalmazó Pannon Filharmonikusok
egy másik zenésze kijelentette: ő Közép-Európa legjobb csellistája. Nos, ez Pécs!
Amíg nem gondolunk Perényire, Onczayra, és nem hallottuk a pályájuk kezdetén máris
óriási reputációt szerzett fiatalokat: Varga Tamást, Fenyő Lászlót, Pólus Lászlót,
Rohmann Dittát — és még folytathatnám! —, addig handabandázhatunk azzal, hogy a mi
zenekarunkban dolgozik Közép-Európa legjobbja... Amíg fogalmunk sincs, hogy pél¬
dául Szegeden mit produkált az operatagozat az elmúlt harminc évben, s arról sem,
hogy miként értékelték ezt a teljesítményt országszerte, addig lehet jó véleményünk a
népszínházi koncepció pécsi realizálásáról. Amíg nem tudjuk, hogy Debrecenben a
hetvenes években épült Kölcsey-központot lebontva, minden különösebb melldöngetés
és öntömjénezés nélkül — a telekért jó pénzt ajánló kereskedelmi befektetőkkel nem
törődve — miféle kulturális központot építettek, addig a felelős városi vezetőknek sem
kell lesütött szemmel utcára lépniük olyan dicső ötleteikért, mint a sportrendezvények¬
re is alkalmas, de ha nem, legalább bálteremnek használható hangversenyterem...
, A fő kérdés tehát mindmáig válaszra vár. Vajon lehet-e kultúra ott, ahol nincs szel¬
lem, ötlet, kitartás? Ha az előbbiből kilúgozzák az utóbbit, az talán mutogatnivalónak
403