Page 402 [402]
intézményrendszer szétrobbantására készülnek, és a városnak különben sincs pénze új
intézmények finanszírozására — tehát jobb, ha marad minden a régiben."
Mielőtt bárki is ferdítéssel vádolná a Magyar Narancsot, tekintsünk egy, az eseménye¬
ket igencsak a városi önkormányzat szája íze Szerint tálaló sajtótermékre, a Pécsi Hí¬
rekre. Ennek szeptember 14-i számából megtudhatjuk, hogy Kunszt Márta szerint ,,ti¬
zenegy hazai pályázó közül Pécs városa méltán nyerte el 2010-re a kultúrfővárosi Cí¬
met, hisz eddig is felmutatott európai rangú értékeket. Ezért sem érti, miért erősödött
föl mostanság a fanyalgók hangja, akik kétségbe vonják, hogy méltóak vagyunk e meg¬
tiszteltetésre, és alkalmasak a nagyszabású rendezvénysorozat lebonyolítására. A poli¬
tikus asszony arra figyelmeztetett: a vizák gerjesztése helyett az itt élők tekintsék közös
ügyüknek, hogy néhány év múlva Pécs lesz Európa egyik kulturális fővárosa. Legyünk
büszkék az értékeinkre, és becsüljük meg azokat!’® A , politikus asszony"? — tudjuk —
egy későbbi alkalommal Lucifert idézte: , a tett halála az okoskodás!" Érdemes tehát
komolyan elgondolkodni az ilyetén megnyilvánulásokat tápláló szemléleten és érték¬
renden. Gyorsan tegyük túl magunkat a régi kommunista reflexek szinte leplezetlen
felbukkanásán: a vita, az , okoskodás" nem egyéb, mint destrukció, tehát aki okosko¬
dik, az mindannyiunk ellensége, kétségbe vonja értékeinket, elvtársak, ne hagyjuk!,
stb., stb. Engem inkább az a mozzanat nyugtalanít, amidőn a hatalom baráti kezét
nyújtja a középszernek, a provinciális érdekek képviselőinek. Ha valamivel számol¬
nunk kell a helyi politika káros befolyását illetően, hát ez a jelenség az! Az idézet első
mondatában rejlő csúsztatás Szerint azért nyerte el tizenegy közül nem valaki más,
hanem éppen Pécs a címet, mert eddig is felmutatott európai értékeket. Ezek szerint a
többiek gyengébbek nálunk európaiság dolgában. Az efféle demagógia iránt óriási a
fogadókészség az itteni lakosság soraiban.
Nem pécsiként Pécs mellett más hasonló nagyságrendű magyar városokban is jelenté¬
keny időt töltöttem a művész-elithez nem tartozó, de a kultúra iránt érdeklődő polgárok
társaságában. A kulturális felsőbbrendűség ilyen mérvű hamis tudatával sehol másutt
nem találkoztam, mondhatni, sehol nem érezhettem ekkora szakadékot az önértékelés
és a valós eredmények között, mint itt. Ez a városképi tényezők hihetetlenül elvakult
számbavételével kezdődik, és a helyi művészeti élet mértéktelen túlértékelésével vég¬
ződik. Kedvenc példáim egyike az UnivPécs 2005. október 10-i számának címlapján
véghez vitt bravúr, amely Magaskultúra — Magasház címmel és émelyítő zsurnaliz¬
mussal, annak idején az Echo-ban is kritizált szánalmas happening dicsőítése révén
jutott el Pécs főváros-voltának tényként való feltüntetéséig. Az eset pikantériája, hogy
épp ama egyetemi ifjúságnak szánt orgánumban, amely ifjúság — nagyjából hasonló
mértékű torzítással és igazságtalansággal — a Pécs egyetlen pozitívuma a 18 órai pesti
InterCity summázatot őrzi a maga folklórjában.
402