Stranica 401 [401]
jellemző is. Értelemszerűen nem tud nem hasonlítani a jellemzettre. Ettől valóban van
miért tartani. (...)
Jelenleg annak örülhetünk — mert a lebőgés ellen már csak ez a biztosíték maradt —,
hogy a pécsi városvezetés tehetetlenségét megelégelve miniszterek és megbízottaik
vállalják át a kulturális fővárosi programmal járó felelősséget. Azok, akik a kereteket
biztosítják. Csak sejtjük, mire, mert mint tudjuk: kulturális fővárosaihoz téglát ad Eu¬
rópa, nem szellemet.
Szellemtornya ráadásul van már Pécsnek, húsz emelet magasságából bólogat a város¬
háza döntéseire. Abból talán nem kellene építeni még hármat, ötöt. Mert ha így hala¬
dunk, üresen kongó, emblematikus termek visszhangoznak majd a kérdésre, hogy miért
éppen akkor csinálunk bohócot magunkból, mikor arra az európai gesztusra kellene
válaszolnunk (de legalábbis nem melléfejelni a magas labdának), hogy az egész kultu¬
rális fővárosi mozgalom nálunk ünnepli negyed évszázados fennállását. S Magyaror¬
szágra nem kevesebbet bíz, mint az összeköttetést Essen és Isztambul, Kelet és Nyugat
szelleme között."
A szellem! — egy földhöz ragadt, spirituális értékeihez föl nem érő világban miért is
várnánk éppen valamely városházi alkalmazottól ezt a szellemet? Létezik persze más¬
fajta szellemiség is, másfajta értékrend: a lokális értékek kialakult rendjét őrző. Kunszt
Márta kapta — vagy vállalta önként s dalolva — a feladatot, hogy ezt minden adandó
alkalommal felmutassa, rendre számon kérje a másféle viszonyítási pontokhoz igazo¬
dókon. Feltéve, hogy korrekt értelmezéssel és tálalással van dolgunk, világosan mutat¬
ja az értékrendek antagonisztikus viszonyát a következő néhány sor:
,. AZ előző városvezetés érdektelensége csak az eredményhirdetésig tartott, ezután
nem késlekedett a projekt kisajátítása a városházi apparátus és néhány városi cég ja¬
vára. A beruházások megcsúsztak, a programokért felelős Menedzsment Központ lég¬
üres térbe került, a tanácsadói szereppel bíró Építészeti és Városarculati Tanács
(ÉVarc) szélmalomharcot vívott az értelmes városépítészeti döntésekért — mindez júni¬
usban végül Takáts József, a program szellemi vezetőjének a főtanácsadói posztról
való lemondásához vezetett. Nem csoda, hogy a status guo fenntartásában érdekelt
városvezetést piszkálta az EKF szellemisége, hiszen a kulturális főváros program egyik
célja, hogy a kormányzati és civil szereplők partnerekként működjenek együtt a vá¬
rosok kulturális fejlesztésében. A pécsi program a közterek felélesztésén, új városköz¬
ponti hangsúlyok teremtésén, regionális kulturális együttműködéseken keresztül nem¬
csak azzal az ígérettel kecsegtetett, hogy jobb lesz az élet Pécsett, hanem hogy kibillen¬
ti az országot a kulturális egyközpontúságból.
Mivel Pécsett három új kulturális intézmény is létrejön, a jelöltek nem úszhatták meg a
szembenézést azzal, hogy az új intézmények hogyan viszonyulnak a meglévőkhöz, és
miképp lesznek fenntarthatóak 2010 után. Kunszt Márta ügyvezető polgármester júniu¬
si köztévébeli megnyilvánulása is érzékeltette, hogy ez mekkora konfliktusokat gerjeszt.
Kifejtette, hogy Pécsett az EKF örve alatt a kiválóan működő hagyományos kulturális
401