Stranica 399 [399]
OCR
től az egymást váltó kormányok eszelősként hajtogatták, hogy alacsony a felsőoktatásban résztvevők létszáma, arra kényszerítvén az egyetemeket, hogy erejükön felül is, silány felkészültségű, az oktatást züllesztő hallgató-rétegek bevonása árán is, de duzzasszák fel a képzést. S lám, hirtelen kiderült, hogy mindez hiba volt, nagy hiba! Eljött hát a hátraarc ideje: a hatalom tereli is bőszen az egyetemeket arra, amerre mindig is mentek volna, ha korábban hagyják őket. De ne dimenzionáljuk túl az elvtelen pazarlás konkrét eseteit, a szemünk se rebbenjen, ha néhány éve drága pénzen felújított kórházakat, vasútvonalakat zárat be az illetékes minisztérium. Ezen ország vezetőinek mentalitasa homokozóban játszadozó óvodásokéhoz hasonlítható: ha nem sikerül a homokvár-építés, muszáj letarolni, hogy újat építsenek, nemde? Kijárni egy fejlesztést, egy jó boltot: ez a dzsentroid társadalom aktuális viszonyaihoz alkalmazkodó, de lényegében már vagy százharminc éve változatlan feladat. Teljesen mindegy, hogy uram-bátyám, jó elvtárs, igazgatótanácsi kapcsolat, vagy éppen a mi kutyánk kölyke — a protekcionizmus és korrupció terminológiája feltűnően gazdag errefelé. Van tehát egy ország, ahol a , mást mondunk, mást teszünk" jelentésű összekacsintás mindennapos. A hol az állampolgárok zöme soha nem fogja megérteni, hogy a törvények a javukat is szolgálhatják. A hol szegény, minimálbérnyi kivétből napjaikat tengető kényszervállalkozók tízmilliós terepjárókon száguldoznak, nem ismerve elsőbbségadást, sebességhatárokat, kíméletet. Ahol a rossz hírbe keveredett politikusról, vagy annak rossz hírbe keveredett cégéről végül valahogy mindig kiderül, hogy semmi közük egymáshoz. Ahol a Parlament időnként saját meglévő törvényeinek ellentmondó törvényeket hoz, és ahol a képviselők olykor maguk is tudják, hogy a frissen megszavazott törvényt legfeljebb elvétve fogják betartani. Ahol minduntalan kettős mércébe ütközik az állampolgár: ő nem hibázhat, nem késhet, nem tartozhat büntetlenül, de vele szemben a hatalom apparátusa, a hivatal hibázhat, késhet, neki tartozhat jóvátétel, kompenzáció nélkül. A hol a pozíció nem felelősséget, szolgálatot jelent, épp ellenkezőleg: hosszú időre szóló felmentést bármiféle ellenőrizhetőség, a számonkérhetőség kötelme alól. A hol postán, benzinkútnál, jegypénztárnál nem tudhatok úgy sorban állni, hogy egy vagy több előttem álló számlaírásának időveszteségét el ne kelljen viselnem, de egyes parlamenti képviselők nyilatkozata szerint , nem lenne életszerű", ha milliárdokra rúgó költségtérítésüket számlákkal kellene fedezniük. A hol pusztán pártkapcsolatok révén, ügyes ingatlanügyletek lebonyolításával a semmiből milliárdossá lehet válni. Ahol nem az a probléma, hogy hagyományosan a fent lévők hazugságai és panamái köré szerveződik minden, hanem csakis az, ha valakit rajtakapnak a hazugságon, horribile dictu: netalántán beismeri azt! Ahol Homo sapiensnek látszó, a tömegeket befolyásolni hivatott lények híresztelik, hogy aki vállalkozóként, üzletemberként sikeres volt, az bizonyára államférfiként is eredményes lesz — mintha nem is homlokegyenest ellentétes attitűdöt követelne a két dolog: beszűkült, mániákus, önző törtetést az egyik, körültekintő, kompenzáló, kiegyensúlyozó bölcsességet a másik. Nyilvánvalóan csak valami fatális tévedés lehet, hogy a térkép szerint ez az ország Európában van. Az imént elsorolt jellemzői alapján egyértelmű, hogy természetes helye és közege valójában valahol K olumbia és Brazília határvidékén keresendő! 399
