Stranica 395 [395]
Amortizáció. Kultúra és politika 2010
Gönczy László
Az Echo című pécsi kritikai szemle első száma 1998 elején jelent meg. Fennállásának
13 éve alatt folyamatos nyilvánosságot teremtett valamennyi művészeti ág számára,
bizonyos kérdések mentén tematizálni tudta a város kulturális közéletét. A lap mögött
álló szellemi műhely országos viszonylatban egyedülálló modellt alakított ki. Egyrészt
az Echo nem zárkózott be egyetlen szakma bástyái mögé, annál jóval szélesebb kultu¬
rafogyasztó réteget szólított meg. Másrészt fenntartását mecénások és külső támogatók
biztosították, így a folyóirat nem volt kénytelen elköteleződni sem az önkormányzat
aktuális politikai irányvonala, sem a szponzorok gazdasági érdekei mellett. !
A város kulturális értékeinek számba vétele mellett a lap alapvető motívuma volt a
kritikai aztitűd. Ahogyan Aknai Tamás fogalmazott a beköszöntőben: ,, Meglep, ha a
várossal való azonosságtudat zavaraival találkozunk? Csodálkozhatunk a hiányokon,
miközben látjuk a zavarodottság és a leszakadás képeit? "? A lap szerzői, munkatársai
evvel a jobbító szándékú kritikai hozzáállással kísérték végig a Pécs2010 Európa Kul¬
turális Fővárosa programot a pályázati szakasztól a megvalósulásig. ,, Egyes ügyek
mellett érveltünk, másokat kritizáltunk, számon kértünk ígéreteket és szakmai hozzáér¬
tést a politikától független, civil kurázsi alapján. " Az Echo kiemelkedő szerepe vitat¬
hatatlan — épp ezért szimptomatikus jelenség, hogy a folyóirat 2010 végén, az EKF¬
évad zárásával szűnt meg finanszírozási nehézségek, elsősorban éppen a helyi támoga¬
tások elégtelensége miatt.
Gönczy László zenetörténész, a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi, majd
Művészeti Karán működő Kamarazene Tanszék tanszékvezetője, a Zeneművészeti Főis¬
kola Pécsi tagozatának oktatója — jelenleg az SZTE Bartók Béla Művészeti Kar docen¬
se — szerzőként és a szerkesztőbizottság tagjaként kezdettől fogva részt vett a folyóirat
és a körülötte kialakult műhely munkájában. Rendszeresen jelentkezett egy-egy zenei
eseményről szóló kritikával, de több esetben készített nagyobb ívű, a kulturális élet
alapfogalmait, alapvető jelenségeit, tágabb összefüggéseit tárgyaló esszéket is. Szen¬
vedélyes hangon, mindig a kiútkeresés igényével bírálta a helyi kulturális — elsősorban
a zenei — élet visszásságait: ,, Koncepciótlanság, igénytelenség, lazaság, a körültekin¬
tés, a megfelelő látókör hiánya, s ami mindezek közös gyökere: az értékrend elsatnyu¬
lása és elbizonytalanodása. Óriási tévedés lenne ezeket bármilyen mértékben is pécsi
jellegzetességként minősíteni, jóllehet, az itt és most lehetséges zenei tettek jelentősé¬
gét, minőségét sok tekintetben megszabó tényekről van szó."
395