Stranica 390 [390]
tékben magyar, biztosít minket Scheuer. A táncnak sincsen semmi köze a német és az
olasz táncok lépéseihez és koreográfiájához, garantálja. Mi inkább a tenyerünket
használjuk, magyarázza, és emlékeztet egy sajátosságra is: minden magyar katolikus, a
legfőbb szentjük Szent István, ő volt az első király, akit 1000-ben megkorondztak, aki
elhagyta a nomád jellegzetességeket, és felvette a katolicizmust, mint Magyarország
hivatalos vallását."
Nem kívánunk a nyilatkozat minden tartalmi részletével foglalkozni, hiszen a jaraguái
magyarok a hagyományalkotás kezdeti és meglehetősen törékeny szakaszát élik — csak
utalok Hobsbawm megjegyzésére a szokások felülről lefelé , szivárgásáról","! és egyút¬
tal Löfgren megszívlelendő gondolataira: , Egy többé-kevésbé mitologikus népi kultú¬
rat elit kultúrává változtattak és így a "nemzeti kultúrát" szinte ’visszafejlesztették’ a
népre..." Az elemzésnél figyelembe kellene vennünk Bíró Zoltán szavait is a közös¬
ségek létrehozásának kétféle igényéről: , Az egyik Jentről", spontán úton próbál olyan
közösségeket létrehozni, amelynek a működést biztosító nyelvezete részben vagy egé¬
szében a népi kultúra elemeiből áll össze, míg a másik igény nyomán fentről", admi¬
nisztrativ úton érkeznek olyan késztetések, amelyek hasonló jellegű közösségeket ki¬
vánnak megteremteni. ""?§
Tekintettel arra, hogy az interjúkon kívül a jaraguáiak megfigyelésével szereztük a
legtöbb információt, arra törekedtünk, hogy az augusztusi Magyar napot vizsgáljuk a
legalaposabban. Az első, amit megfigyeltünk, hogy szervezet van a mozgalom mögött,
hiszen az ünnepeket előkészítő bizottságban negyvennél több ember működött együtt,
és mindenki pontosan ismerte és hajtotta végre a feladatát.
Mivel a táncünnepélyhez kapcsolódva mintegy ötszáz fizető vendégnek , magyar" va¬
csorát is felszolgáltak, érdekelt, milyen eredménnyel járt a két évvel ezelőtti oktatás.
1995-ben tanították meg ugyanis a Sáo Paulóból érkezett magyar asszonyok a helybe¬
lieket magyar ételek készítésére — akiknek addig nem is igen volt fogalmuk a magyar
fogásokról. Ebből a szempontból is tanulságos a Brazil-Magyar Egyesület elnökének a
nyilatkozata — Silvia Pinter újságírónak — a tipikus magyar ételekről: , A legfontosabb
és a magyarok által csodált fogások a következők: paprika (szárított és őrölt piros
paprika), gulyás (leves marhahúsból burgonyával és sok fűszerrel), és a Veszprém
(kacsa vörös káposztával)." Később még hozzáteszi, hogy , kedvelt ital a bor (különö¬
sen a tokaji), és a gyümölcspálinka." Érdekelt, miként alkalmazták a helyi viszonyok¬
hoz a tanultakat. Nyilvánvaló volt a törekvés a továbbadásra, de a tanultakat a helyi
ízlésnek megfelelően kiegészítették. Így például köretként maniókát és édesburgonyát
tálaltak fel. Egyik ételhez sem használtak paprikát, mondván az nekik , túl csípős".
Meg kell jegyeznünk, Jaraguá több üzletét is végigjártuk a főzéshez szükséges papri¬
káért, végül csak hosszas keresés után találtunk egy német gyártású, , gulyáshoz aján¬
lott" édespaprikát.
Ami a néptáncot illeti, azt az elképzelést, hogy az etnikai ünnepek velejárója a tánc és
a muzsika, a korai leírások is jelzik. Ezekből kiderül, hogy a templomok mellett épült
barakkszerű szalonokban már a kolonizáció kezdetén is rendeztek táncos mulatságokat.
390