Stranica 389 [389]
Volt olyan — 80 év feletti — beszélgetőtársunk, akinek az édesanyja esténként a magyar
nyelvű Bibliából olvasott fel, de az illető, aki hungarézének nevezte magát, nem tudta
pontosan, honnanszármazott, sőt aziránt érdeklődött, mi a neve annak , az országnak,
amely Ausztria és Magyarország között van, és ahol svábok laknak"? A brazíliai ma¬
gyar cserkészvezetőnek, Pillerné Tirczka Évának meg kellett mutatnia Európa térké¬
pén, hol található Magyarország.
Ami a nyelvet illeti, attól tartottunk, hogy Jaraguá do Sulban és környékén, ahol állító¬
lag 1500-an vallják magukat magyar bevándorlók leszármazottainak, senki sem beszél
magyarul. Az 1940-es évek elején Boglár konzul még magyarul beszélt a magyarok
lakta falvakban — igaz, hogy már jobbára csak az asszonyokkal; még első számú kap¬
csolatával, Fischer Ferenccel is német nyelven levelezett. Magunk több tucatnyi em¬
berrel beszéltünk, de csak ketten tudtak felidézni magyar szavakat (az egyikük néhány
számot ismert, másikuk pedig egy fél káromkodást).
Olvashattuk, hogy a bevándorlást követően magyar telepesek kezdeményezésére alapí¬
tottak iskolát, hogy a magyarok gyermekei mihamarabb megtanulják a befogadó or¬
szág nyelvét, a portugált. Az is nyilvánvaló, hogy a szóban forgó területen a német
kolonizáció volt a legerősebb. Ennek következményei manapság is megfigyelhetők,
hiszen az ipar és a kereskedelem jelentős része német ajkúak kezében van. Mivel a
német kolonizáció megelőzte a magyart, egészen természetes volt, hogy a Stengerek és
Scheuerek német nyelvismeretük megőrzését életszükségletnek tartották. A nyelvi
téveszmék közé tartozik, amit Tóth László jegyzett fel, hogy egyes idősebb jaraguáiak
szerint a magyar csak egy nyelvjárása a németnek. A német ajkú környezethez való
alkalmazkodásra egy apró példa a Vas család névváltoztatása. Vas a német fonetika
szerint ,,fasz”, ami nyilván sérthette a magyarul is értő füleket: ezért lett — az iratok
tanúsága szerint — a Vasból először V asch, majd Wasch.
A , hagyományok" kérdéséről bátran elmondhatjuk, legalábbis az eddigi felmérések
szerint, hogy nincsen kitapintható , magyar" hagyomány, a Shils által megfogalmazott
legelemibb traditum sem.?? A mikor telefonon Sáo Paulóból koreográfust kértek, emö¬
gött az az egyszerű tény húzódhatott meg (amit Jaraguá egykori kulturális titkára is
megfogalmazott), hogy , a németeknek, az olaszoknak vannak táncos ünnepeik, nekünk
miért nincsenek?" A , nekünk" kifejezés jelzi valamiféle identitáskeresés kezdetét:
kellett lennie valaminek, ami megkülönbözteti , őket" a német és olasz származású
környezettől.
Jelen voltunk, amikor a Brazil-Magyar Egyesület elnöke, Hilário Scheuer nyilatkozott
a Noticia című helyi lap újságírójának — már a cikk címe is sokat sejtető: , A magyarok
visszaszerzik történelmüket". Igen tanulságos, hogy az elnök milyen etnikai jellegze¬
tességeket tart relevánsnak: ,,Hildrio emlékeztet arra, hogy a területet kolonizáló há¬
rom etnikumnak vannak saját jellegzetességei. Szerinte pl. a magyar ételek csípőseb¬
bek. A zenét elsősorban húros hangszereken adják elő, míg a németek inkább a harmo¬
nikát használják, az olaszok pedig főleg énekelnek." Az ételeket illetően elsőnek a
, Strudelről" szól, s azt mondja: , Sokan azt hiszik, hogy német étel, holott teljes mér¬
389