Oldal 386 [386]
OCR
táncok és mindenféle egyéb művészi megnyilvánulás." Az I. világháború idején megszűnt ez a fajta társadalmi élet, ahogyan az Iskolaegylet is csökkentette tevékenységét, hogy aztán 1923-ban végleg megszűnjön. Rövidesen megalapítottak egy kerületi iskolát. A Társaság ekkor nekifogott, hogy felépítsen egy új templomot. Tudnunk kell, hogy a II. világháború kezdetéig a kerület megbízottja rendszeresen kapott Magyarországról könyveket és újságokat. A jaraguái magyar kolóniát többször meglátogatták a magyar kormány megbízottjai is, így 1908-ban a királyi konzul, majd 1940-ben és 1941-ben Boglár konzul, utóbbi a frissen kinevezett nagykövettel, ifjabb Horthy Miklóssal. Hogyan éltek a jaraguái magyarok az 1980-as években? Schmöckel saját megfigyeléseire és Fischer Ferenc adataira támaszkodva írja: , A magyar közösség tagjai békeszeretőek, és rendezett viszonyok között élnek: többségük földműves, de van, aki fűrésztelepen vagy asztalosműhelyben dolgozik. Volt, aki magasabbra tudott torni, és ipari vállalkozásba fogott." A földművelés háttérbe szorult, megindult az iparosodás, a fiatalok inkább az iparban vagy a kereskedelemben kerestek munkát."§ Nemcsak a megélhetési körülmények alakultak át. Schmöckel szerint , [m]a a dolgok megváltoztak, bár a vallási ünnepeken, amelyeket különböző közösségek rendeznek, még uralkodik a magyar, vagyis a hungaréz" szellem, ahogyan itt magukat nevezik a magyar földről származó emberek." Ez a szellemiség a viseltben és a társas összejöveteleken is tükröződött: , Léteznek még fényképek az emigráns magyaroknál, ami az újabb nemzedéknek ideát adhat arról, miként éltek őseik, amikor az első városi kerületet meg akarták építeni Ninow földjén, Szent Istvánban. Ez a katolikus és az evangélikus egyházközösségekhez tartozó telkeken jözt volna létre, a Cacilda patak torkolatánál, ahol Georg Wolf impozáns építménye állt. Ott rendezték a hagyományos összejöveteleiket a helybéliek, akik teljes népviseletben jelentek meg, a legrafináltabb stílusú ruhákban, amelyet az elhagyott Európában hordtak." A táplálkozás változatos, a vidék specialitása a túrós, a káposztás és a mogyorós strudel, mint ahogyan a kacsa, a csirke és a churrasco (lacipecsenye). Silva így ír a táplálkozásról: , A malomban őrölt kukoricaliszt vastagjából az olaszok polentát készítettek. A finomlisztből a németek és a magyarok levest és egy pudingfélét főztek. Ismét megkapták az egyedülálló kukusterz-et (kukoricalisztet), amelyet sóval ettek és amely az öregeket a búzára emlékeztette, ami a magyar vidéken termett. Ültettek, a föld adott és arattak. De hova helyezzék? Az asszonyok és a lányok mentek a malomba a kukoricalisztért az Ada folyón át. Wendelin Schmidt tanár úr, az öreg Gáspár fia, aki Santa Cruz önálló iskolájának magisztere volt, elmondta, hogyan készítették a "hungaréz" asszonyok ételeiket a Garibaldiba vivő vándorlás idejében. (...) Fogták a kukoricalisztet, elkészítették a masszát, reszelt burgonyával kelesztették, ízesítették zsírral, cukorral és sóval. A masszát aztán becsavarták caeté-levélbe, a vert padlóra fektették, majd 386
