Stranica 382 [382]
OCR
Dél-Brazília kolonizálása Többen — Piazza és Hiibener, Pichetti, Silva — részletesen írnak a dél-brazíliai kolonizációs folyamatról, amely azután vált rendszeressé, miután Brazília elszakadt az anyaországtól, Portugáliától. Már 1824-ben több brazíliai vidéken megjelentek európai családok. 1850-ben dr. Blumenau vezetésével egy német kolóniát alapítottak. Ez a város ma is az ő nevét viseli. A német telepítés fő területe az Itajai völgye, Cachoeira vidéke és Itapocú-völgy északi pereme. Több történész egyetért abban, hogy a szóban forgó területen, Santa Catarinában a kormányzó , nagyon fontosnak" tartotta a betelepítést. Mivel a tengerpart, amelyet eredetileg azori-portugálok laktak, folyamatosan elnéptelenedett, a helyi kormányzat támogatta a betelepítést. Nemcsak németek, hanem olaszok és lengyelek is érkeztek. Az első olaszok Szardiniáról jöttek, és megalapították a Nova Italia nevű kolóniát. 1875 után megnőtt az olasz emigránsok száma és Itajai-Brusgue környékén földműves övezetet hoztak létre. Blumenaunak alig húsz évvel megalapítása után már 6.000 lakosa volt, 92 gyára működött, legelőin 27.000 szarvasmarha legelt, és a lakóterületeket 30 km-nyi út szelte át. 1876-ban érkezett a vidékre egy belga ezredes, Jourdain, aki nagy szerepet játszott Santa Catarina kolonizálásában. Hatvan munkással érkezett, akikkel cukornádfeldolgozó és pálinkafőző üzemet létesített. 1881-ben szerződést kötött 50.000 hektárnyi föld kezelésére az Itapocú partjainál, ahol a Hansa Társaság kapott koncessziót. A belga üzletember céltudatos elképzeléseire utal, hogy 500 hektárt arra tartott fenn, hogy egy várost építsen az Itapocú és a Jaraguá folyók találkozásánál. A brazil kormány két kolonizációs társasággal állapodott meg. A hamburgi Kolonizaciós Társaság 1895-ben írt alá egy szerződést, melynek értelmében vállalta, hogy 6.000 telepest hoz be 15 év alatt — ennek eredményeként született meg Jaraguá városa az Itapocú folyó partjainál. Két évvel később a szerződést átadták a Hansa Kolonizációs Társaságnak, amely addigra 170.000 hektárnyi földet osztott szét." A magyar vonatkozású adatokat ismét Fischer Ferenc szolgáltatta; Schmökel szerint: , Ahogyan nőtt az érkezők száma, ceruzával a kezében Fischer Ferenc feljegyezte ezt az érdekes érkezési statisztikát, amely magyarokat, németeket és olaszokat is tartalmazott és ahogyan ezt a következők is mutatják. 1891-ben 230 magyar emigrált, 1892-ben 149, 1893-ban 156, 1895-ben 165, 1896-ban 706 személy." Fischer Ferenc az archív adatok szerint egyike volt azoknak a jelentős személyeknek, akik a földek elfoglalásában, demarkálásában közreműködtek a mai Garibaldi vidékén. Az egész mostani Jaraguá do Sul dombos vidék, kivéve az Itapocú és a Jaraguá völgyét. Az 1930-as években kidolgozott térkép szerint a Garibaldi-hegylánc vidékén a betelepítés kívülről befelé haladt, a jelenlegi kerületben az Ada és a Rodeio folyón át, és az akkori Itapocú terület folyói mentén. Ezen a területen a régi térkép tizenhat bővizű, néhol hajózható folyót és patakot jelöl, többek között a Magyarok (Hungaros) patakját. 382
