Page 375 [375]
exisztencia-lehetőségek, amelyek széles látókörrel jártak S így az egyéni , okosság"
kifejlődésére alkalmat adtak.
Ugyanaz a történeti folyamat, amely az észszerűség különböző formáit kifejlesztette,
az emberi indulatok irtózatos hatóerejűvé válásának is oka, azáltal, hogy tömegekbe
sűrűsíti össze az embereket. (Gondoljunk a nagyvárosok előretörésére.) A tömeg élet¬
formája az egyénekben elnyomott ösztönök és indulatok halmozásával (, Instinkt¬
Vermassung") jár. A tudatalatti indulatokkal és azok , kiélésének", vagy elnyomásának
formáival a lélektan foglalkozik; társadalomtudományi szempontból csak az a kérdés:
mennyiben jutnak ezek az irracionális erők lényeges társadalmi szerephez? A nagyvá¬
ros alkalmas talaja a tömegindulatok kitörésének. Külpolitika és osztályharc pedig két
hatalmas rés a modern társadalom észszerű szervezetében, ahol a másutt lefékezett
tömegindulatok mindig újra feltörhetnek és egész kultúránkat elsodrással fenyegetik.
A társadalom moralitása
Értelem és szenvedély szerepe a társadalom moralitásában is alapvető. Az átlagos fele¬
lősségérzetnek és lelkiismeretességnek első feltétele: a tett következményeinek előre
látása. Alaptényezője pedig a felelősség vállalása az előrelátott következményekért.
Korunkban az erkölcsiségnek a történelem folyamán kialakult különböző formái egy¬
más mellett vannak meg; ezért szükséges itt a fogalmak társadalomtörténeti szempont¬
ból való megkülönböztetése.
Legősibb alapformája a moralitásnak a , csordaszellem". A hol ez uralkodik, a csoport
mint egész illeszkedik az életkörülményekhez, az egyének minden tudatos elhatározása
nélkül. A hagyomány és a megfoghatatlan hatalmaktól való félelem kényszeríti itt a
csoport minden tagját egyforma cselekvésre. Természetes, hogy a történet folyamán ez
az alapforma igen sokféleképpen módosult. M[annheim] még a középkori céh morali¬
tását is ide sorozza.
Az egyéni öntudat és felelősségérzet akkor ébredi föl, amikor egyesek kiváltak vagy
kiestek csoportjaikból. Ezeknek föl kellett ismerni egyéni helyzetüket és maguknak
kellett kezükbe venni sorsuk irányítását, ha nem akartak elpusztulni. Ilyen emberekben
keletkezett az egyéni lelkiismeret, mert tetteikért csak önmaguknak ós istenüknek
(esetleg családjuknak) feleltek. A renaissance szociológiai szempontból az a történeti
konstelláció volt, amelyben az egyéni öntudat szükségessé vált és a vele rendelkező
embercsoportok — üzletemberek, condottiere-k, tudósok és művészek — irányadóvá
váltak. Az egyéni öntudatot a kis magántulajdon telte tömegek számára lehetségessé.
Észszerűségét bizonyos egocentrikus vonás jellemzi; mindenki a maga pozícióját
igyekszik észszerűen kiépíteni s nem törődik mások helyzetével és a nagy társadalmi
összefüggésekkel. Ebben a korban, még a tudomány is a valóság részleteinek átértésé¬
vel foglalkozott és éppoly kevéssé látta az , egészet", mint a gyakorlat embere.
375