Oldal 368 [368]
Miután a szerző bemutatta a jogok és kötelességek genezisét és egymáshoz való viszo¬
nyát, a kötet második részében hat kulcsfogalmat vesz górcső alá: végigkíséri az udva¬
riasság és a szocialitás, az elismerés és a tisztelet, az empátia és a hasonlóság jelentés¬
történetét. Bár első pillantásra banálisnak tűnik ezek fontosságára figyelmeztetni, ant¬
ropológiai és művelődéstörténeti szempontból egyaránt nagyon mélyen gyökerező
fogalmakról van szó, amelyek stabilan megalapozhatják az együttélés teljes szabály¬
rendszerét a plurikulturális nyugati társadalmakban
A társadalmi együttélés kellően általános és semleges alapját az udvariasság és a társa¬
ságkedvelés reneszánsz ideáljára építve Shaftesbury alakította ki: , Egyáltalán nincs
szükség normákra, ahol maga a szocialitás a végső és átfogó norma. A politikai, vallá¬
si, etikai értékek nem játszanak szerepet ott, ahol a civilitás normája uralkodik. Az
angol polgárháború és a puritán teokrácia traumatikus tapasztalata után, amely mind¬
össze két emberöltővel korábban zajlott le, Shaftesbury a szocialitás önértékét hirdette,
amely az udvariasságon alapult."
Ezen a semleges alapon az egyéneket és a közösségeket — különös hangsúllyal az iden¬
titásukban, közösségi létükben, történelmi örökségükben megrabolt közösségeket —
megillető elismerés jelenti az együttélés elsődleges feltételét. Jóval szigorúbb és össze¬
tettebb a tisztelet fogalma. Több évszázados fejlődés vezetett a pusztán a társadalmi
státusnak kijáró tisztelet premodern formáitól a teljesítményt megillető tiszteletig, majd
a társadalmi kirekesztettséget felülíró, és végül a kulturális különbözőségeket igenlő
kultúráját csak akkor illeti tisztelet, ha az nem ellentétes az emberi méltóság és a békés
együttélés elveivel.
Az elismerés és a tisztelet statikus jellegén túlmutat, aktivitást, együttműködést feltéte¬
lez az empátia fogalma. Többet implikál a rokonszenv és az együttérzés antik és ke¬
resztény gyökerű fogalmainál, és más alapokra is helyezi az én és a másik kapcsolatát:
nem pusztán a másik megértéséről, vagy a másikkal való együttérzésről van szó, ha¬
nem a másikért való érzésről (das Fühlen fiir andere) a társadalmi és kulturális kü¬
lönbségeken túli hasonlóság alapján. Az empátia ráadásul sokkal bonyolultabb lélekta¬
ni jelenség, mint a hasonlóság puszta felismerése: , felülemelkedik a különbözőségeken,
anélkül, hogy feloldaná azokat".
A három fogalompár által jelölt kötelességek elfogadása természetesen önkorlátozást
jelent: az egyre összetettebbé, sokszínűbbé váló társadalmaknak a saját működőképes¬
ségük és békéjük érdekében önmagukat kell kötelezniük ezeknek az elveknek a betar¬
tására. Assmann itt egy veszedelmes fejleményre figyelmeztet: a párhuzamos társa¬
dalmakban — egyelőre kisebb léptékben és fragmentáltan, de nem kevesebb erőszakos¬
sággal — ugyanaz a kirekesztés valósul meg, amelyről az elmúlt évszázadokban oly sok
keserves történelmi tapasztalatot szereztünk. A plurikulturális társadalom evvel szem¬
ben a sokféleségre, a kulturális különbözőségre épül — lényeges, hogy a pluralitás nem
FENN NN TE Hl? ST YEN
napiként való felfogását."
368