Oldal 360 [360]
vés a felelősök azonosításának függvénye. Az ellenfelek kijelölése, ami a legtöbb eset¬
ben kisebb-nagyobb mértékű démonizálást is jelent, egyben egy fontos taktikai fegy¬
ver, hiszen az általa generált harag és erkölcsi felháborodás a civil mobilizáció fontos
alkotóeleme. A rágalmazás kiterjedt alkalmazása egyúttal az apátia és a közöny politi¬
kai-tarsadalmi szerepvállalássá való átalakítására is szolgál. A lakosság gyakran pa¬
naszkodik arról, hogy a muszlim bevándorlók a nyilvános tereket , elkommunizálták",
, gyarmatosították", illetve jelenlétükkel és cselekedeteikkel ,,beszennyezték”. Nem
egyszerűen arról van szó, hogy az invázió megváltoztatta a környék jellegét. Negatívan
ábrázolják a bevándorlók kultúráját, értékrendjét , elmaradottnak", , primitívnek" jele¬
nítik meg őket, olyan , civilizálatlan barbároknak", akikből hiányzik a szándék az alap¬
vető polgári normák elsajátítására, és akiknek a jelenléte pusztulást hoz a környékre.
Az egyik adatközlőm így szólt: , Nézd, nem vagyok rasszista, de (...) csak próbálj meg
itt élni. (...) Ha itt élnél, akkor látnád igazán, hogy milyen piszkosak, zajosak, és hogy
mindent elfoglalnak. És még kiváltságokat is élveznek. Ha mecsetet akarnak, hát meg¬
kapják. Több joga van egy bevándorlónak, mint nekem. Ez nem jó így!"
A mecsetellenes aktivisták úgy érzik, hogy a helyi és regionális politikusok elhanya¬
golták őket, a bevándorlóknak viszont indokolatlan politikai és pénzügyi támogatást
biztosítanak és engedélyezik új mecsetek építését. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a be¬
vándorlókat, hanem a helyi politikusokat és a helyi politikai berendezkedést is bíráljak
annak gyengesége, korruptsága és részrehajlása miatt. Annak ellenére, hogy ilyen mó¬
don a felelősség, illetve a bűnösség megoszlik a bevándorlók és a hatóságok között, a
felfogás, miszerint az állami hatóságok előtérbe helyezik a bevándorlók igényeit a he¬
lyi lakosok igényeihez képest, szintén hozzájárul a muszlim bevándorlók elleni negatív
érzelmek mélyüléséhez. Egy adatközlőm kijelentette: , Úgy éreztük, hogy a helyi ható¬
ság elhagyott minket. Hihetetlen, hogy röbb joguk van nekik [a muszlim bevándorlók¬
nak], mint nekünk. A helyi hatóságokat a mi problémánk nem érdekli (...) ideépítik
nekünk a mecsetet, hogy minél messzebb legyen a saját környéküktól! Ahol ők [a helyi
képviselők] élnek, természetesen. Nem törődnek ezek itt semmivel, nézd meg ezeket a
padokat (...) piszok mindenütt..."
Heroizáló frame-ek
A harmadik momentum Burke melodráma-modelljében a heroizálás, ami a mobilizáció
fontos mozgatórugója. A heroizálás célja az, hogy a kollektív energia által keltett in¬
tenzív érzelmeket, mint a harag és a felháborodás, konkrét politikai cselekvéssé alakít¬
sa át. A mozgósítás egyik alaptétele egy olyan diskurzus felépítése, ami veszélyt és
fenyegetést sugall, de egyben az aktorok potenciális politikai erejét és kepésségét is
dicséri. Miután a közvéleményt meggyőzték a fennálló veszély nagyságáról, az aktivis¬
táknak el kell hitetniük a potenciális aktorokkal, hogy képesek változást előidézni.
Tehát a társadalmi mozgalmak drámáiban nemcsak a bűnösök szerepét, hanem a hősö¬
két is meg kell formálni, azokét, akik majd harcolni fognak az elkövetők ellen."
360