Stranica 345 [345]
OCR
sze még így is jóval tovább éltek, mint húsukért tenyészetett társaik, akiket alig néhány hetes korukban, még gyerekként vágnak le. A nagyüzemi állattartás többnyire rendkívül kegyetlen. Nem azért, mert kegyetlen akar lenni, hanem azért, mert a lehető legnagyobb profitra törekszik. Márpedig a legnagyobb profitot akkor lehet elérni, ha figyelmen kívül hagyják az állatok jóllétét, boldogságát, mentális és érzelmi igényeit. Nem azért szakítják el a borjat születése után azonnal az anyaállattól, mert kegyetlenek akarnak lenni, hanem azért, hogy a tehén tejét ne a borjú fogyassza el, hanem emberi fogyasztásra eladható legyen. A maximális profit minimális állatjóllétet jelent. A nagyüzemi állattartás az emberi civilizáció egyik legnagyobb szégyene: messze több állatnak okoz borzalmas szenvedést és gyakran fájdalmas halált, mint bármilyen más emberi tevékenység, ideértve a vadászatot és az állatkísérleteket is.! Az ipari állattartás áldozatainak számát nehéz megbecsülni, de az biztos, hogy évente százmilliárdos nagyságrendről van szó. Ennyi állaton kegyetlenkedünk minden egyes évben, és ennyi állatot tekintünk puszta nyersanyagnak, hús- és zsírtömegnek. Mit mutat az emberek széles tömegeinek Hermien és Emily iránt érzett szimpátiája? Miért érzik úgy sokan, hogy ezek az állatok megérdemlik, hogy békében éljenek? Véleményem szerint az állatok iránt érzett empátia természetes. Ekkor viszont az a kérdés merül föl, hogy azok az emberek, akik meg akarják menteni Hermient és Emilyt, többségükben miért közönyösek a milliárdnyi, Hermienhez és Emilyhez hasonló állat iránt, akiket borzalmas körülmények között tartanak és mészárolnak le? Hogyan tudjuk elnyomni természetes empátiánkat? Hogyan vagyunk képesek elhallgattatni lelkiismeretünket? A szociálpszichológus Melanie Joy szerint az ellentmondás egyik magyarázata, hogy az állatok kínzása és leölése a többség számára láthatatlanul történik." A fogyasztók sosem járnak a nagyipari állattartás borzalmainak helyszínén. Így aztán megtehetjük, hogy a húsfogyasztással járó kellemetlen gondolatokat elhessegetjük magunktól. Bár tudjuk, vagy legalábbis sejtjük, hogy az állatok tartása kegyetlen, mégsem veszünk tudomást róla. , Ha a vágóhidak falai üvegből lennének, mindannyian vegetáriánusok lennénk!" — vallja Sir Paul McCartney.? Melanie Joy úgy véli, további magyarázatként szolgálhat az általa kognitív triónak nevezett hármas: a tárgyiasítás, a személytelenítés és a szétválasztás." Ezek a pszichológiai folyamatok teszik lehetővé, hogy olyan emberek, akik elítélik az állatkínzást, mégis hozzájáruljanak a fent körvonalazott kegyetlenkedésekhez a hús, a tejtermékek és a tojás fogyasztása révén. A tárgyiasítás során az elfogyasztott vagy elfogyasztandó állatra nem élőlényként, hanem dologként gondolunk. A disznó így nem lesz több, mint szalonna, a szarvasmarha pedig csupán marhahús, valaki helyett mindössze valami. A tárgyiasítást segíti elő a jogrendszerünk is, ami az állatokat tulajdonnak tekinti, nem pedig személyeknek. 345
