Page 345 [345]
sze még így is jóval tovább éltek, mint húsukért tenyészetett társaik, akiket alig néhány
hetes korukban, még gyerekként vágnak le.
A nagyüzemi állattartás többnyire rendkívül kegyetlen. Nem azért, mert kegyetlen akar
lenni, hanem azért, mert a lehető legnagyobb profitra törekszik. Márpedig a legna¬
gyobb profitot akkor lehet elérni, ha figyelmen kívül hagyják az állatok jóllétét, bol¬
dogságát, mentális és érzelmi igényeit. Nem azért szakítják el a borjat születése után
azonnal az anyaállattól, mert kegyetlenek akarnak lenni, hanem azért, hogy a tehén
tejét ne a borjú fogyassza el, hanem emberi fogyasztásra eladható legyen. A maximális
profit minimális állatjóllétet jelent.
A nagyüzemi állattartás az emberi civilizáció egyik legnagyobb szégyene: messze több
állatnak okoz borzalmas szenvedést és gyakran fájdalmas halált, mint bármilyen más
emberi tevékenység, ideértve a vadászatot és az állatkísérleteket is.! Az ipari állattartás
áldozatainak számát nehéz megbecsülni, de az biztos, hogy évente százmilliárdos
nagyságrendről van szó. Ennyi állaton kegyetlenkedünk minden egyes évben, és ennyi
állatot tekintünk puszta nyersanyagnak, hús- és zsírtömegnek.
Mit mutat az emberek széles tömegeinek Hermien és Emily iránt érzett szimpátiája?
Miért érzik úgy sokan, hogy ezek az állatok megérdemlik, hogy békében éljenek? Vé¬
leményem szerint az állatok iránt érzett empátia természetes. Ekkor viszont az a kérdés
merül föl, hogy azok az emberek, akik meg akarják menteni Hermient és Emilyt, több¬
ségükben miért közönyösek a milliárdnyi, Hermienhez és Emilyhez hasonló állat iránt,
akiket borzalmas körülmények között tartanak és mészárolnak le? Hogyan tudjuk el¬
nyomni természetes empátiánkat? Hogyan vagyunk képesek elhallgattatni lelkiismere¬
tünket?
A szociálpszichológus Melanie Joy szerint az ellentmondás egyik magyarázata, hogy
az állatok kínzása és leölése a többség számára láthatatlanul történik." A fogyasztók
sosem járnak a nagyipari állattartás borzalmainak helyszínén. Így aztán megtehetjük,
hogy a húsfogyasztással járó kellemetlen gondolatokat elhessegetjük magunktól. Bár
tudjuk, vagy legalábbis sejtjük, hogy az állatok tartása kegyetlen, mégsem veszünk
tudomást róla. , Ha a vágóhidak falai üvegből lennének, mindannyian vegetáriánusok
lennénk!" — vallja Sir Paul McCartney.?
Melanie Joy úgy véli, további magyarázatként szolgálhat az általa kognitív triónak
nevezett hármas: a tárgyiasítás, a személytelenítés és a szétválasztás." Ezek a pszicho¬
lógiai folyamatok teszik lehetővé, hogy olyan emberek, akik elítélik az állatkínzást,
mégis hozzájáruljanak a fent körvonalazott kegyetlenkedésekhez a hús, a tejtermékek
és a tojás fogyasztása révén.
A tárgyiasítás során az elfogyasztott vagy elfogyasztandó állatra nem élőlényként, ha¬
nem dologként gondolunk. A disznó így nem lesz több, mint szalonna, a szarvasmarha
pedig csupán marhahús, valaki helyett mindössze valami. A tárgyiasítást segíti elő a
jogrendszerünk is, ami az állatokat tulajdonnak tekinti, nem pedig személyeknek.
345