Stranica 344 [344]
korukban lecsökken, így tartásuk már nem gazdaságos. Ekkor levágják őket, amit a
szaknyelvben selejtezésnek neveznek. Az ínyencségnek számító borjúhúsról érdemes
tudni, hogy az állatokat ehhez alig néhány hónapos korukban kell levágni, hogy kielé¬
gítsék a fogyasztók különleges igényeit, akik rendkívül kényesek a hús színére, állagá¬
ra, ízére, és egyáltalán nem finnyásak, ha mindezért kisbocikat kell lemészárolni.
Emily szobra — az állati jogok emlékműve
Lado Goudjabidze alkotása, Sherborn, Massachusetts (Forrás: Wikimedia Commons)
Nincsenek jobb helyzetben a disznók sem. A kismalacokat korán elválasztják anyjuk¬
tól. A sertések rendkívül szűk helyen, sivár környezetben tengetik életüket, ahol a
disznókra jellemző normális viselkedésre nincs lehetőség.
Talán még ennél is elkeserítőbb az, ami a baromfikkal történik. A tojástermelésben
például csak a női ivarú egyedekre van szükség, hiszen a kakasok nem tudnak tojást
tojni. A húsuk miatt sem éri meg felnevelni őket, mivel a tojástermelésre kitenyésztett
változat ehhez túl gyönge minőségű. Ezért aztán a tojásból kikelő kiskakasokat elgázo¬
sítják. Ez csak hazánkat tekintve is több millió fiatal állat megsemmisítését jelenti
minden évben. Hogy a tojótyúkok jobban járnak-e, az egyáltalán nem biztos. A legel¬
terjedtebb ketreces tartásban az egy tyúkra jutó férőhely 750 cm?, ami alig valamivel
több, mint egy A4-es papírlap mérete. Egész életükben egyetlen egyszer sem tudják
kényelmesen kinyújtóztatni a szárnyaikat. A sokkal humánusabb bio- és szabadtartás
sajnos egyelőre kevéssé elterjedt Magyarországon. A mikor a tojótyúkok tojástermelő
képessége nagyjából másfél éves korukban lecsökken, tartásuk gazdaságtalanná válik,
ezért levágják őket. Természetes élettartamukat ekkor még meg sem közelítették. Per¬
344