Oldal 340 [340]
OCR
kezményeit, várható hatásait, előnyeit és hátrányait kívánja társadalomtudományi és döntéshozói—politikai szinten egyaránt tudatosítani, egyúttal a jövőbeli beavatkozások tervezéséhez megbízható forrásanyagot, kiérlelt elemzéseket szolgáltatni — ezzel járulva hozzá az egykor létezett, de mára elszegényített szerves tájak ökológiai rehabilitációjához" — szól a könyv hátoldali ismertetője. A kötetről közvetlenül megjelenése után meglehetősen szegényesen számolt be a hazai szaksajtó; leginkább talán csak az egyes szerzők és egyes térségek tájkutatási érdekeltségű múzeumai, akadémiai kutatóhelyei, levéltárai, oktatási intézményei számára van , helyi érdekű" mondanivalója. Látszólag. Mert ha a méretes és súlyos könyv a ma élő generációk (jelzem: nem, vagy nem csupán a felelős döntéshozó elit!) számára kulcsfontosságú tényanyagot tartalmaz is, ez sokszor a maguk tematikus bűvkörébe szorult tudományterületek számára csak , fölösleges zaj" lehet esetleg, hisz túl bonyolult az ergológiai kérdések szemléje egy szokásnéprajzos számára, túl vegyészi egy vízgazdálkodás-jogi szabályozás komplex kérdésköre a helytörténészeknek, , túl helyi" a Győr vármegyei Csilizköz árvízvédelmi érdekhálóinak belátása,? vagy a fehérvárcsurgói életmódváltás problematikája! a történeti Tisza-szabályozás egyes fokozatainak szemlézéje° számára, hát még e tudástartományokban járatlan jogtörténész, politológus, várostervező mérnök vagy népfőiskolai kurzusvezető számára. ..! Ugyanakkor az ártéri és a teljes biodiverzitás mentén áttekintett gazdálkodási problematika terén szinte nincs egyetlen társadalmi-történeti—gazdasági—igazgatási tudásterület, ahol ne érintene tömegeket mindaz, amiről itt szó kerül. Érdemes ismételten hangsúlyozni, hogy a 350 oldalnyi szöveg és a megigéző színes mellékletek olyan monumentális kézikönyvet alkotnak, amelyet kötelező irodalomnak kellene megadni — s nemcsak a tudományegyetemeken, gazdaság- vagy kertészeti, tájépítészeti és turisztikai, földrajzi és társadalom-morfológiai, település-tervezési és műszaki, történész és néprajz szakokon, hanem a honismeret bármely területén, a hagyomány fogalmával bűvészkedni hajlamos bármely érdeklődő számára is evidens ismeretanyaggá kéne tenni. Szimpla analógiával: persze, nem lesz mindenki anatómus, de anatómia nélkül semmiféle orvoslás nem kezdődhet, és jogtörténész sem lehet mindenki, de római jogtörténet ismerete nélkül lehetőleg ne lépjen a pályára az, aki a jelen problematikáját nem csak , megoldani" kívánja valamely bárdolatlansággal, de akár saját létét is biztonságban szeretné látni a következő évszázadban. . . Márpedig e kötet nemcsak mindannyiunk múltjáról, de jövőjéről is szól. A természeti környezet pusztulása nem csak a világgazdaság, a fenntarthatóság, a politikaiökológiai krízisek előre látható hatásainak előjele, hanem a közös frász, az együttes érintettség, a mindannyiunkra érvényes érdekeltség alapkérdése. E kötet vállalása szerint nem kevesebb, mint 1000 év élőhely- változásainak, növény- és állatkultúráinak, emberi megélhetési trendeknek, táj-kiélési és tájépítési folyamatainak komplex egységét adja, beleértve klímát és vízminőséget, erdőirtást és vízrendezést, hegyet és völgyet, patakot és áradó nagyfolyót, földtörténeti tüneményeket, csatornázást és legeltetést, vízhozamot és pusztásodást, áradást és kiszáradást, vagyis mindama környezeti összhatásokat, melyek az antropogén fogalmával társíthatók. Az antropogén pedig 340
