Stranica 338 [338]
négyszáz vagy hétezer ember — s aztán lemegy a nap, feljön a másnapi, de jobbára alig
változik valami, ha van mögötte védelmi mutyi, ha nincs, ha bekerül országos vissz¬
hangba, ha nem, ha büntet az Unió, ha halogatja azt. . .
Épp most lépett a negyedik évébe a Ligetvédők táborozós projektje, tehát évek teltek el
azóta, hogy a budapesti parktörténet egyik legnagyobb zöldfelület- felszámolási terve¬
zete ellen civil tiltakozók elkezdtek dulakodni, tüntetni, pártolókat gyűjteni, felszámo¬
lási eljárásokat jogilag elvitatni, környezeti ártalmak fölméréseivel hangos ellenvéle¬
ményt hangoztatni, és a (még) élő fák tényleges ölelésével élő akadályává válni annak,
hogy több száz fát kivágjanak a Városligetben. E súlyos és gyalázatos néhány év, és az
akár kerületi, önkormányzati, akár miniszteriális, akár uniós nehézkedés hiábavalósá¬
gát demonstráló hatalmi intolerancia is elegendő volt ahhoz, hogy bizonyítsa: ha az
uralkodó ellentengernagy megízleli a budavári palotai berendezkedés boldogító mámo¬
rát, semmi sem akadályozhatja meg abban, hogy akár közintézmények ki- és széttele¬
pítésével, akár új látványtervek csináltatásával letolakodja az útjában álló múzeumo¬
kat, hogy szellemi vigalmi negyedet hozzon létre a Városliget évszázados hársai he¬
lyett.
A Ligetvédőknek ugyan hive és pártolója vagyok, de most nem az ő reménytelen, s
minden küzdésképességük meg kitartásuk elismerésével együtt is totálisan harcképte¬
lenné és , ellenségessé" tett kisebbségükről kívánnék szólni. Nem is a devecseri zagytá¬
rozó tíz éves tárgyalástörténeti abszurdumara hívnám föl a figyelmet, s még csak nem
is a párizsi csúcstalálkozóról dacosan elbitangoló Trump nyegleségeinek totális kritiká¬
ja felé kanyarodnék tovább. Nem faliújság-cikket, nem kiáltványt, vagy öko¬
pesszimista esszét körmölnék ide. Hanem a mindenkori viszonyokról szólnék inkább, a
, hagyomány" örökségéről, melynek alapja nem a belátás, nem az ésszerűség, nem a
méltányos természetszeretet, hanem egyszerűen csak az emberléptékű barbárság, a
környezetre fittyet hányó mentalitás, a botor haszonelvűség mindenkori emberi társa¬
dalmakra jellemző körülményei.
Erről jelent meg, s napra nap sürgetőbb olvasmánnyá kell váljon az a könyv, melyben
Antropogén ökológiai változások a Kárpát-medencében címmel korszakosan komoly
gondolatokat fogalmaz meg tizenhét kutató másfél tucat tanulmanyban.’ E kötet a Pé¬
csi Tudományegyetem Néprajz — Kulturális Antropológia Tanszéke által Andrásfalvy
Bertalan vezetése idején megkezdett tájgazdálkodási és tájhasználati kutatásokat fog¬
lalja össze; a tág tematikát a mű alcíme pontosítja: A Kárpát-medence felszínének vál¬
tozása a földhasználat és az életmód változásának következtében. S ezzel talán mind¬
járt abba is hagyhatnám, hisz mely világok ne férnének bele ebbe a tág körbe, mely
életmód-minták és korszakok maradhatnának ki belőle, mely tájegységek ökológiai és
természetfelfogási normáit lehetne kizárni, mely térképek maradhatnának említés nél¬
kül, milyen mederszabályozások, társadalmi munkatípusok, kultúrtáji átalakulások,
határhasználati jogszabályok, földtulajdoni szerkezet-átalakulások nem hatnak ki a
földrajzi nagytérség táj- és vízrajzára, társadalmi és gazdasági kapcsolathálóira. . . ?
338