olyan hatalmas és távoli területeket rejt magában, ahol a természet az úr, a maga
csendes és érintetlen szépségében"?
A korábbi drámai erejű, fekete-fehér albumai, az Other Americas (A másik Amerika,
1986), a Workers (Munkások, 1993), a Terra (1997), a Migrations (Vándorlók, 2000),
és az Africa (2007), meg számos más könyve után az Egy álom illata című film
(2015)" mutatja föl a hasznos, életmentő, a Földnek hódoló, drámaian alázatos munká¬
val a gyarapodást szolgáló kávéültetvényesek emberi nagyságát és esztétikai fennségű
fotókkal tiszteleg a teremtő értelem előtt. A Genesis Project és a Salgado alapította
Instituto Terra épp arra készteti a nézőket, hogy tudatosítsák önmagukban, milyen ká¬
rosodást okozunk saját bolygónkban puszta létünkkel is, mert nemcsak nem ismerjük
az állatvilágot, a természeti tüneményeket és őslakos népeket, de vakok és felelőtlenek
is vagyunk a megoldás keresésére, meglátására, vállalására.
Persze, bölcsészhez illő merengésre, művészi fájdalmasságra, életunt lemondásra
könnyen késznek mutatkozunk. A cselekvés, a kivédés technikái, a túlélés felelőssége
fordulatot vett: ma már nem az a kulcskérdés, sikerül-e a természetet leigázni, kizsák¬
mányolni mindazt, amit az ember technikai fölényével még lehet. Hanem inkább az,
amit Salgado 2004 és 2011 között tett, több mint harminc utazása során fölhalmozott
tapasztalata nyomán úgy fejezett ki: , A Genesisben a kamerámon keresztül a természet
szólt hozzám. Megtiszteltetés volt hallgatni".
, Salgado új dimenziót ad a fekete-fehér fotózásnak. Műveiben a tónusok vibrálása,
valamint a fény és az árnyék kontrasztjai a régi nagy mestereket, például Rembrandtot
és Georges de La Tourt idézik. Mit láthatunk a Genezisben? A Galapagos-szigetek
állatfajait és vulkánjait; pingvint, oroszlánfókát, kormoránt; az Antarktika és a Dél¬
Atlanti-óceán bálnáit; brazil aligátort és jaguárt; afrikai oroszlánt, leopárdot és ele¬
fantot; az Amazonas-esőerdő mélyén, elszigeteltségben élő zo’é törzset; a Nyugat¬
Pápuán élő kőkorszaki korowai népet; a szudáni nomád szarvasmarhatartó dinka tör¬
zset; a sarkkörön élő nomád nyenyeceket és rénszarvas csordáikat; a Szumátrától nyu¬
gatra fekvő szigeteken élő őserdei mentawai közösséget; az Antarktisz jéghegyeit; Kö¬
zép-Afrika vulkánjait és a Kamcsatka- félszigetet; a Szahara sivatagot; az Amazonas
mellékfolyóit, a Negrót és a Juruát; a Grand Canyon szurdokait; Alaszka gleccsereit,
és még sok mást" — szól a kiállítás ismertetője."
Salgado az idő néma drámáit jeleníti meg kamerájával, portréival, vége-hossza-nincs
történeteivel. Hirdeti, magyarázza is mindezt, ahol és amikor csak teheti." S amikor
minderről hosszú pálya- és élettörténeti filmben vall Wim Wenders és Juliano Ribeiro
Salgado készítette portréfilmjében, ahol helyenként főszereplőként, vallomásos cselek¬
vőként, másutt meg résztvevő filmkészítőként a Bolygó iránti tiszteletét előbb az Em¬
ber, az Alkotó Ember iránti tisztelet fohászává teszi."