Stranica 324 [324]
A demonstráció céljaként a WTO miniszteri tanácskozásának berekesztését fogalmaz¬
ták meg. Hogy mi okból volt tapasztalható ekkora eddig nem látott összegfogás a Civi¬
lek között? A válasz a kollektív elégedetlenségben és haragban keresendő, amelyet
leginkább a következő tényezők váltották ki:
s egyre több ipari üzemet telepítettek a harmadik világba;
s kizsákmányoló, gyakran veszélyes munkakörülmények között foglalkoztatva az
embereket;
e és figyelmen kívül hagyva a környezetvédelmi szempontokat.
Lényeges momentumnak tekinthető tehát az a tény, hogy a , csata Seattle-ért” azért
bizonyult sikeresebbnek az előző tüntetéseknél, mert az eddig egy-egy problémával
foglalkozó szervezetek most egy közös cél érdekben tudtak összefogni és együttmű¬
ködni. Szociálpszichológiai szempontból vizsgálva az esetet, egyértelműen állítható,
hogy a szervezetek a globalizáció pozitív hatásainak (mint például a gyors információ¬
áramlás és a közös identitástudat megléte) köszönhetően voltak képesek egymással
felvenni a kapcsolatot és értesülni a világ kizsákmányolt társadalmainak problémáiról,
megteremtve ezzel egy olyan közös identitást, mely képessé tette őket a WTO elleni
fellépésekre. A hasonló nézeteket valló és a szolidaritást fontosnak tartó szervezetek
így saját elégedetlenségüknek kollektíven tudtak hangot adni. Ki kell emelni az inter¬
net adta lehetőségeket, melyek segítségével az egymást személyesen nem ismerő, de
adott kérdésekben egyetértő emberek kapcsolatba tudtak lépni egymással. Ez a mód¬
szer az 1990-es évek viszonyai között sokkal inkább bizonyult költséghatékonynak és
gyorsnak, mint a postai vagy telefonos kapcsolattartás. A fejlett információs és kom¬
munikációs technológiáknak köszönhetően a nemzetközi civil szervezetek és egyéb
mozgalmak tagjai koalíciókat alkotva tették hatékonyabbá a közös célok mentén létre¬
jövő demonstrációk szervezését. Ezen kommunikációs színterek segítségével olyan,
nemzeteken átívelő, közös ,,ellen-identitas” (a globális civil szervezetek képviselő
ugyanis egy , közös én" létrehozásával tudtak fellépni a WTO-val szemben) alakulha¬
tott ki, amely a korábban nem látott módon volt képes összefogni a szervezeteket.
Sokkal hatékonyabban, gyorsabban szerveződhettek a mozgalmak, és a különböző
országok szervezetei között is létrejött egy gyorsabb kommunikációs forma.
A tiltakozások valójában nem csak a WTO miniszteri tanácsának berekesztése, hanem
általában a nemzetközi intézmények által irányított pénzügyi és kereskedelmi rendszer
ellen szerveződtek. Azaz a demonstráció nem csupán az államok ellen szólt (mint az
1960-as években), hanem a multinacionális cégek és a nemzetközi gazdasági intézmé¬
nyek ellen is. Ebben a tekintetben a globalizálódó világ csírái ellen léptek fel a tünte¬
tők, hiszen az akkor bő két évtizede létrejövő globalizáció nemhogy csökkentette, ha¬
nem tovább súlyosbította az egyenlőtelenségeket. A harmadik világ országainak ki¬
zsákmányolása, elnyomása már nem csak egy-egy kihasznált ország problémájává vált,
hanem azoké a fejlett országokban élőké is, akik szolidaritást vállaltak ezekkel az ál¬
lamokkal. A seattle-i csata dokumentációjából egyértelműen kitűnik az is, hogy a har¬
madik világból származó politikusokat, küldötteket is megérintették ezek a célok. Ők
324