Oldal 313 [313]
Az egyéni felelősség szükséges,
ám nem elégséges voltáról
G ondolatok
Hajnal Klára Ujratervezés című írása kapcsán
Laborczi Pál
Jelen dolgozat célja, hogy az alcímben hivatkozott cikk megállapításaira támaszkodva
újabb szempontok kerüljenek az érdeklődő olvasó elé. Hajnal Klára az írásában lé¬
nyeglátó diagnózist állít fel a fenyegető ökológiai válság gazdasági és társadalmi okai¬
ról. , Hogyan jutottunk el eddig?" — teszi föl a helyes kérdést, majd lényegében így adja
meg a választ: , Az okokat keresve, a problémák és a válság kialakulása arra a tényre
vezethető vissza, hogy helytelenül viszonyulunk a természethez és helytelenül használ¬
juk a természeti és emberi erőforrásokat". Az ipari forradalom ezt a — hogy rövidebben
fogalmazzak — helytelen viszonyt , csak" fölerősítette, s napjainkra már végzetessé
vált. De minek a következménye ez a helytelen viszony?
Hamvas Béla a két világháború között, 1935-37-ben földolgozta az akkori válságiro¬
dalmat. A korabeli , Európa legkitűnőbb elméi"-nek! írásait átnézve Hamvas mégis
arra jut, hogy , a szerzők elkövetik a legnagyobb hibát, amit gondolkodók elkövethet¬
nek: tüneteket néznek oknak".
A tüneteket orvosolni szükséges, de messze nem elégséges. Ezért mondom szélma¬
lomharcnak például a szegénység, a környezetszennyezés, a szén-dioxid-kibocsátás és
a biodiverzitás csökkentése elleni küzdelmet, a klímavédelmet stb. Hajnal a föntebb
fölsorolt, szokásos tüneti kezelések helyett egyértelműen az okokat keresi, sőt, megfo¬
galmaz egy általam sehol máshol nem látott—hallott, teljességgel helyeselhető célt is:
az emberiségnek , igazodni kell a létfenntartó főrendszerhez".
Egy internetes hozzászólásomban így foglaltam össze a Hajnal Klára által is vázolt
helyzetet: , Mivel a természetben csakis egyensúlyra jutó folyamatok tudnak hosszútá¬
von fönnmaradnhi, ezért az ember vagy megtanul önmagával, embertarsaval és a termé¬
szettel egyensúlyban élni, vagy éppen a természeti folyamatok fogják elpusztítani az
embert, mert jelenlegi mentális, tudati állapotunkban rákos daganat vagyunk a bioszfé¬
ra számára. § ahogy a rákkal lenni szokott, elpusztul a rák is meg a delikvens is. Nem
túl vigasztaló, hogy a földi élet ennél nagyobb csapást is kihevert már, csupán néhány
százezer vagy millió évet kell "várnunk" az ember nélküli bioszféra gyógyulására. Hi¬
313